Támad a tengeri robotteknős

Eddig sok tengeri faj mintájára próbáltak meg úszó robotmodelleket kifejleszteni, többek között ráját, medúzát, naphalat és tonhalat sikerült mesterségesen is létrehozni, sőt a bionikus pingivinekről mi is beszámoltunk korábban. Svájci tudósok ezúttal a tengeri teknőst öntötték mechanikus köntösbe.

A Naro-Tartaruga névre hallgató robot az élő társaihoz hasonlóan meglehetősen gyors és mozgékony, mintegy 7.2 km/órás sebességre képes, és elülső két úszóját ugyanúgy egymástól függetlenül is tudja mozgatni, mivel mindegyik úszót 3 kar irányítja a három tengely mentén.

A robotteknőc legfeltűnőbb sajátossága a nagy alumínium-borítás, ami eltakarja az érzékeny műszereket, mint például a nyomásmérőt, a hőmérsékletet és a szivárgást monitorozó elektronikát, a vízáramlást mérő szenzorokat, továbbá a gyroszkópot,GPS-egységet, az iránytűt és a motort. Ezen felül egy i7-es dual processzort is kapott Naro-Tartaruga, valamint egy 48 voltos lítium-polimeres akkumulátort, sőt van még a fedélzeten egy BlueFox számítógépes vizualizációs berendezés is.

A 75 kilós, közel egy méter hosszú szerkezetet már 2010 óta fejlesztik, és ebben a hónapban jutottak el az első tesztekig, amikor is szó szerint bedobják majd a mélyvízbe Naro-t. A korábbi robothalas fejlesztések még csak azt a célt szolgálták, hogy lokalizálják a vízben lévő szennyeződéseket, illetve hogy kisebb fajok esetében a robotpéldány a veszélyesebb vizekről időben elterelje a haltársait – persze itt nem a cápákra kell gondolni, azt ők is észreveszik – ellenben a mélytengeri áramtermelő vízturbinák már eddig is sok áldozatot szedtek a gyanútlanul sodródó halrajok közül.

Ezzel szemben a teknőssel már a távolról irányítható, ember nélküli SeaQuest DSV expedíciókat készítenék elő, mivel jobban lehet irányítani és gyorsabb is az eddigi modelleknél, mindenesetre a 100 méteres merülési képesség már bíztató eredménynek tekinthető. A gonosz szemű fejrész mondjuk nem biztos, hogy a legbarátságosabb külsőt kölcsönzi Naro-nak, ám a farokrész és a fej úgy van kialakítva, hogy szükség esetén további modulokat lehet majd rájuk csatlakoztatni, és akkor már egy egész bionikus szimbiózis-telepről beszélhetünk, és talán kevésbé lesz ijesztő.