All posts in outdoor – sport

Volkswagen GTI Crazy Bob szánkó

VW GTI szánkó

Ha már a hólapátolás, a téligumi, fűthető garázsbejáró és a hólánc sem segít, esetleg reggelre simán behalt az aksi, akkor is indulhatunk még egy VW GTI-vel munkába, vagy inkább oviba a gyerekkel. A Volkswagen  megültetett, sportos szánkója a Crazy Bob megjelenését egyértelműen a VW GTI dizájn inspirálta.

Áramvonalas, könnyű, fekete, piros, jól látszik a hóban és hogy ne csak burzsuj gyerkőcök örömködhessenek vele szénszál helyett extra erős, fagyálló műanyagból készült, így az ára (EUR 65 ~ 18.900 Ft) sem ugrik ki látványosan  a hagyományos fa szánkók közül. Kényelmesnek nem mondható, de sportos ülés, ergonomikus kialakítás, elől, hátul lábtámasz és különleges kialakítású szántalpak a szánkó legfőbb jellemzői.

Teherbírása 75 kg, így nem csak gyereknek, önsúlya viszont elhanyagolható, így könnyen vállra kapható vagy a csomagtartóba dobható. Akinek ez kevés lenne és nem sajnál 6x ennyit kicsengetni a teleszkópos, kézifékes ultimate szánkóért, annak az AluRunner-t ajánljuk.

“Napfény járja át a Kindle-t újra…” – SolarKindle-tok

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az Amazon Kindle változatlanul az egyik legnépszerűbb e-olvasó, és most már a lemerülésétől sem kell nagyon tartanunk, ha beszerezzük hozzá a SolarKindle speciális tokot a SolarFocus-tól.

A kinyitható tokba szépen bepattintható a Kindle, ebben még nincs is semmi különös, a lényeg a külső bőr fedőjén van, amibe egy hajlékony napelemet építettek be, ez a viszonylag nagy kapacitású, 1500 mAh-s külső akkumulátort tölti folyamatosan (ami szintén a foglalatban van elrejtve), tehát a tok amellett, hogy védi a külső fizikai hatásoktól az e-olvasót, még plusz energiaforrásként is szolgál.

A hatékonyságára jellemző, hogy egy órás napfürdő már több mint 3 napra elegendő töltést biztosít a Kindle-nek, és ehhez nem is kell külön kitenni napozni, a Kindle köztudottan erős napfényben is tökéletesen olvasható, köszönhetően a szembarát e-ink technológiának. Teljes feltöltéshez körülbelül 8 órányi direkt napfényre van szüksége, ez lefordítva majdnem egy hónapnyi plusz élettartamot jelent, de optimális esetben még az is könnyen előfordulhat, hogy az e-olvasó töltőjét a folyamatos szabadban olvasás miatt nem is kell többet elővennünk.

Akkor sincs vész, ha este támadna kedvünk olvasgatni, ugyanis a SolarKindle-ben egy 800 lux fényerősségű, kihajtható LED-lámpát is beszereltek, ami szintén a tok akkumulátorát használja forrásként, és nem a Kindle-t szívja le. A lámpa is jól bírja a strapát, közel 50 órán keresztül képes fényt adni a SolarKindle-aksira támaszkodva, amit végső esetben (sarkkörön túl, napfénytől elzárva) egy micro-USB-s kábellel tölthetünk fullra. A rendkívül környezetbarát megoldás 80 dollárba fog kerülni (~20.000 Ft), vagyis pontosan annyiba, mint a legolcsóbb Amazon Kindle-típus.

HexaKopterrel vadászik a tökéletes oroszlán fotóra a NatGeo természetfotósa

Nick-Nichols-Micro-copter-picture-950x633

Micheal „Nick” Nichols a National Geographic fotóriportere 15 éve vezeti saját, Field Test című rovatát a NatGeo oldalán. Itt betekinthetünk a profi természetfotózás kulisszái mögé, megleshetjük, hogy a magazinban szereplő cikkek és képanyagok készítéséhez a sok éves fotós tapasztalaton kívül milyen kütyükkel, hitech megoldásokkal férkőznek az oroszlánok, elefántok közelébe vagy hogyan készül légifelvétel egy száguldó gnu csordáról, anélkül, hogy a zajjal megzavarnák őket.

A természetfilmesek egyik rákfenéje, hogy a levegőből nem valami egyszerű lefilmezni a vadon élő populációkat, hiszen a normál helikopterek rendkívül nagy robajt csapnak, ami elől minden állat alapból eliszkol. Nick nagyon egyedi módon közelít minden problémához, légi felvételekhez például nem éri be az AR.Drone-nal, hanem a német MikroKopter által fejlesztett távirányítható HexaKopter egyedileg átépített modelljét repít a helyszínekre, hogy madártávlatból szemlélje az állatok vándorlását, miközben ott a szemén a szemüveg vagy a kezében az okostelefon, amire a kisrepülő küldi folyamatosan a videó-folyamot.

A gép folyamatosan ott figyel a terepjáró tetején rajtra készen, mint a vadász vállán a sólyom, aki csak arra vár, hogy lekapják a fejéről szemeit takaró bőrsipkát és rárepülhessen a zsákmányra.  Így ha Nick és csapata észrevesz valamit a távolban, a hat-rotoros HexaKopter azonnal bevethető, a szemüvegeken keresztül pedig követhető az élőkép és ha szerencséjük van gazdag és látványos képi zsákmánnyal tér vissza a CF kártyáján a barátságos ragadozó.

És aki azt hiszi, hogy valamelyik gyártó csúcsmodelljével vadásznak a tökéletes oroszlán fotóra az nagyon téved, a távirányítható helikopterre a Canon egyik belépő szintű gépe a Canon 550D került rögzítésre, pont kis súlya miatt és mindössze egy 16GB CF kártyával dolgoznak, hiszen a kisgép repülése ideje mindössze kb. 10 perc, utána pedig úgyis kártyacsere következik.

Ugyanezt a trükköt kamerával felszerelt távirányítós autóval is eljátssza a földön, illetve például hagyományos vakus fényképezők helyett nagyfelbontású infra-kamerákat és éjjellátó távcsöveket használ az éjszakában, hogy kicsit se befolyásolja az éjszakai életmódot folytató ragadozók viselkedését, de mégis a lehető legközelebb filmezze őket. Eszkábált már jól álcázott fényképezős csapdákat is, amikhez közel mertek menni a kiszemelt példányok.

Michael Nichols legnagyobb álma valósul meg most azzal, hogy a Serengeti-parkban filmezhet több hónapot a következő évben a Serengeti Lion Project keretében, közben ahogy eddig is, ezúttal is online fogja folyamatosan megosztani az élménybeszámolókat és nyers felvételeket az olvasókkal. Előreláthatólag 2013-ra lesz publikálásra készen a nagy oroszlános projekt a National Geographic magazinban.

Motoactv: Androidos fitnessóra és zenelejátszó

motoactvwristband1

Már idén júliusban napvilágra került, hogy a Motorola tervez egy kisebb zenelejátszót, talán azért is, hogy ne csak az egyre élesedő okostelefon és tablet-piacon virítson valamit. Mostanra kiderült, hogy a zenelejátszó számos tekintetben a hatodik generációs iPod Nanot igyekszik sarokba szorítani.

A Motoactv névre keresztelt modell mindössze 35 grammos, 1,6 inch-es érintőképernyője van, 8 és 16 gigás változatban rendelhető, és akár karóraként is funkcionál. Nagyjából ezekben a külsőségekben hasonlít az Apple-lejátszóra, azonban a Motoactv sokkal inkább a sportolókra van szabva, és hardverben is sokkal izmosabb. A külső borítás teljesen víz- és karcálló, és belül is egy 600 MHz-es processzor zakatol.

Újdonság, hogy Android-alapú rendszer fut a lejátszóban, míg a Nano-nál nem is iOS, hanem egy lebutított alapprogram szolgál oprendszerként. Ennek megfelelően a Motorola kütyüje lényegesen többet tud kihozni például egy-egy futásból. Lépésszámlálója nem a súlypont-változást figyeli, hanem már rendes GPS-modul segítségével monitorozza a lépéseket és a megtett útvonalat, így sokkal pontosabb vetélytársánál. Csuklóra kötve pulzust is mér, sőt, megjegyzi azokat a számokat, amiket például a gyorsabb szívveréskor, vagyis hajtós szakaszokon hallgatunk, így összeállít az ütemszámok alapján egy ehhez leginkább passzoló zenelistát.

Még a Bluetooth-t is támogatja, szóval a vezetéknélküli fülhallgatók, headsetek gond nélkül párosíthatók vele (leginkább Motorola-headset-ek persze), valamint az Androidos platformnak köszönhetően más Android-okostelefonok is szinkronizálhatók vele, a kis képernyőn megjelenő befutó hívások és sms-ek például jól jöhetnek, ha futás közben nem érzünk különösebb ingerenciát arra, hogy egyből elővegyük a telefont. A többi funkció között találunk óralapot, FM-rádiót, oldalra lapozható menürendszert, ezek azért erősen hasonlítanak az Apple-megoldásokra, kész csoda, hogy a multitouch-képességet és a visszafelé lapozást a menürendszerben nem vették át egy az egyben.

Nike+ helyett itt Motoactv-portált toltak a lejátszó alá, amin a napi mozgás-statisztikákat lehet szinkronizálni és szép kis grafikonokon kielemezni. Nagyjából 10 órányi zenehallgatás préselhető ki belőle, a GPS-egység aktív használata ezt 5 órára szűkíti le. Az árszabás a combosabb hardver-elemek miatt az iPod Nano (amerikai) árának másfél-kétszeresére szaladt fel, a 8 gigás változat 249 dollárt kóstál (~54.000 Ft), a 16 gigásért pedig 299 dollárt kérnek el (~65.000 Ft), megjelenése november első hetében várható.

A tovább mögött egy bemutató videó is látható a fontosabb funkciókról:

Tandem egy Galaxy Tab 10.1-el

Samsung presents special edition Galaxy Tab 10.1 bike equipped with device holder

Pár hete volt szó egy iPad-es bevásárlókocsiról, illetve egy Ford-féle elektromos kerékpárról egy beépített Samsung Galaxy okostelefonnal. A téma tovább variálható, a változatosság kedvéért ismét bicikli a kiszemelt platform, és a hozzáillesztett tokba ezúttal egy Samsung Galaxy Tab 10.1-es tablet applikálható.

A koreai 14 Bike Co kerékpár-forgalmazó cég lepaktált a Samsunggal, hogy egy pofás kiegészítővel felpörgessék mindkét cég forgalmát, bár maga a bicikli első ránézésre dizájnban nem nyújt semmi kiemelkedőt, tulajdonképpen egy átlagos fémvázas kétkerekű, fekete-fehér színekben. Viszont ellentétben az első két példával, a mostani modellnél a tokot kissé szerencsétlen helyre sikerült illeszteni, az közvetlenül az alvázra került, így a Galaxy Tab tekerés közben a lábunk között, az ülés alatt bújik meg. Ugyan praktikus, hogy nem takarja ki a látképet a 10 colos képernyő, viszont út közben nem is lehet igazán kihasználni a táblagép nyújtotta lehetőségeket, ha esetleg mégis megpróbálnánk oldalról lehajolva kezelni mondjuk a navigációs app-ot, akkor az legfeljebb a legközelebbi kórházba fog minket eljuttatni.

Maga a tok szénszálas kialakítású, bár távolról simán műanyag-hatása van, továbbá mindössze 125 grammos, szinte észre se lehet venni, ha a biciklin van (max. ha tabletestül lóg a vázon), viszont tetszés szerint lepattintható róla. A bicikli-Galaxy Tab tokos tandem ára és piacra dobása egyelőre nem ismert, mint ahogy maga a Galaxy Tab 10.1 is, aminek a megjelenése bizonyos nehézségekkel néz szembe pár országban az Apple-Samsung pereskedésnek köszönhetően.

Mezei KERS-rendszer bringára

flywheelbicycle-8

Itt egy ellenpélda, miszerint nem kell feltétlenül hiper-szuper turbós elektromos meghajtás egy kerékpáron ahhoz, hogy extra energiát nyerjünk mondjuk egy kisebb városi lejtőn. Maxwell von Stein, egy 22 éves new yorki egyetemista srác fogott egy egyszerű lendkereket, és ráapplikálta kedvenc bringájára. Ezzel persze még nem találta fel a spanyolviaszt, hiszen a lendkereket vagy annak kifinomultabb formáját, a giroszkópot számos eszközben használták eddig is (repülőgépek, hajók, műholdak esetében, sőt a Forma 1-ben ez a KERS), viszont úgy néz ki, a mezei biciklistákra eddig nem igazán gondoltak a gyártók.

Az elve ugyanaz, mint a többi modellnél, az egyenetlen terhelés miatt közbeiktatnak egy forgó tárcsát, ami felgyorsul és energiával töltődik fel (ami többnyire kinetikus energia), és ami később kiegyenlíti az ingadozó sebességet vagy meghajtóerőt. Jelen esetben a kerékpárnál a befékezéskor, illetve gyorsításkor keletkezik jelentős nyomaték-változás, a lendkerék pedig a váz szerkezete alatt gyűjti a kraftot, amit majd szükség esetén később kiengedhetünk, ha már kezdünk megszakadni az erőltetett hegymenetben. Maxwell számításai szerint 20-24 km/órás átlagsebességgel akár 10%-nyi energia spórolható meg tekerés közben ezzel a megoldással.

A rendkívül zöld koncepció megvalósítása mindazonáltal még nem valami kiforrott, hiszen a vaskos tárcsa több mint 6 és fél kilós, így alapból megduplázza a bicaj súlyát, tehát a gyakorlatban még inkább hátrányt jelent a használata, de a közeljövőben ez változhat, ha ráharap egy nagyobb gyártó a témára.

A tovább után Maxwell amatőr videója is megnézhető, ahogy teszteli a járgányt:

Continue reading “Mezei KERS-rendszer bringára” »