Zöld-Foki szigetek – No stress!

Utólag bevalljuk, hogy idén sem maradt el a télvégi utazás, márciusban a Zöld-Foki szigeteken jártunk. Hamarosan megint jönnek a mínuszok, szóval egy kis úticél ajánló microsite kevés szöveggel, sok fotóval, annak aki le akar lépni egy kicsit melegebb éghajlatra.
Szóval merre induljunk el, merre is találjuk a Zöld-Foki szigeteket? Az isten háta mögött. A Párizs-Dakar rally célállomásától, Szenegál partjaitól 500 km-re nyugatra, a Kanári szigetektől több mint 1500 km-re délre szóródik szét az Atlanti óceánban a szigetcsoport tizenegy nagyobb és több kisebb morzsája. Köztük a kopár és kietlen Sal, a kulturális élettől lüktető és a fővárosnak is helyet adó Santiago, a burjánzó növényzettel és vadregényes ösvényekkel borított Santo Antao vagy az fenségesen égbetörő 3000 méter magas vulkánjával tekintélyt parancsoló Fogo szigete.

Ha az európai telet magunk mögött hagyva vágunk neki az útnak, 8 óra múlva minden bizonnyal Sal nemzetközi repterén landolunk és a nagy várakozásokat kegyetlenül földbe döngölik az ott látottak, a sokra tartott első benyomás. Olyan, mintha a Marsra szálltunk volna le. Az életnek semmi jele. Nincsenek fák, növények. Nincs édesvíz a szigeten. Van viszont állandóan fújó erős, sokszor homokot magával sodró nyugati szél, mely az évszázadok alatt szinte teljesen laposra csiszolta a szigetet és a minimális nedvességből előtörni próbáló faunát, növényi életet. De fel a fejjel, ne dőljünk be a háborús övezetet hangulatát sugalló reptérnek. Ha az alig 20 km-re fekvő Santa Maria-ig kibírjuk nem fogunk csalódni.
A 8 kilométer hosszú sok helyen több száz méter széles fehérhomokos tengerpart közepén fejlődött ki a sziget egyik leghangulatosabb kisvárosa Santa Maria, mely a déli forróságban leginkább egy kihalt vadnyugati városkára hasonlít párhuzamos utcácskáival és földszintes házaival. A part felé eső első három utcában bárok, üzletek, majd a szem elől elbújtatott betonbunkeres szegénynegyed. És sajnos ők vannak többen, sokkal többen. Ne feledjük Afrikában vagyunk. Estefelé, ahogy hűvösödik egyre többen ülnek ki az utcákra és a főtérre, azaz városka egyetlen terére. Mintha semmi dolguk nem lenne. Az itt élő emberek barátságosak, mosolyognak, vendégszeretők és már idegesítően nyugodtak. No stress! Hirdetik mindenütt.
A város legfontosabb közéleti pontja (nem nem a kocsma) a nagy móló, ahova a hajnalban kihajózott halászok délelőtt érnek vissza a zsákmánnyal. Nem ritka a 1,5-2 méter hosszú 75-100 kilós Blue Marlin vagy tonhal, de sokszor horogra akad egy-egy tigriscápa vagy repülő hal is. A kisváros mellett gombamód szaporodnak a szállodák, de szigetet szerencsére még nem érte el a turistainvázió. Maradt még érintetlen felfedezni való.
Sokakat a mások által hátrányként elkönyvelt állandóan fújó szél vonzza a szigetre, hiszen Santa Maria a világ egyik legkiválóbb szörfparadicsoma. A várostól nyugatra eső korábban Cápa-öbölnek (mióta átnevezték lényegesen többen látogatják) hívott partszakasz egét a kite-osok sárkányai színesítik be, míg a strandtól keletre elnyúló partot a windszörfösök birtokolják. A 2-5 méteres könyörtelen, embert próbáló hullámok által folyamatosan ostromolt partszakaszt a PWA is jegyzi, olyannyira, hogy tavaly itt rendezték meg a windszörf világkupát.
Akiben megvan a kellő kalandvágy, ne féljen nekivágni az óceánban 200 kilométeres körzetben szétszórt sziget többi tagjának felfedezésének sem. 10-12 órát hánykódhatunk a hatalmas hullámokon egy rozoga bárkán vagy kényelemesebb utat választva kisrepülővel 60 percen belül a legtávolabbi sziget is elérhető. Az egyik legmeghatározóbb élmény lehet az egyszerűen csak Tűz-nek, portugálul Fogo-nak keresztel sziget meglátogatása, mely egyetlen, az óceán mélyéből a felhők fölé törő vulkán, melynek gyomra még jelenleg is aktív. Ennek ellenére a 1995-ben kitört több km átmérőjű vulkán kráterében kis lakott falucska és egy hotel található. Ideális szállás a pirkadatkor induló csúcsmeghódító vulkántúra előestéjére.

Tovább a beszámolóhoz, fotókhoz: Zöld-Foki szigetek