Burger porn, azaz mitől lesz a duplasajtost kívánatos?

By  | 

Miért nem hasonlít a billboardon lévő fotóra a tálcánkra pakolt sajtburger? Tényleg műkaját fotóznak, aminek semmi köze a fagyasztott húspogácsákhoz? Mit csinál a food-stylist? És hasonló kínzó kérdésekre keressük a választ.

Mielőtt nagyon előreszaladnánk egy kb. 8 évvel ezelőtti sztori, amikor még nappal is jártam gyorséttermekbe (hiába a Super Size Me mély nyomott hagyott, azóta csak buliból hazafelé jöhet szóba, azaz teljesen még nem vagyok tiszta, teljesen nem tudtam lejönni még a szerről:). Szóval úgy 2004 környékén egy gyorsétteremben az előttem álló 40 körüli úr megkapja a burgert, felnyitja a dobozt és önmagából kikelve, de még a kulturált kereteken belül, az egész gyorséttermet egy pillanatra megakasztó pár perces performansz keretében rendkívül szemléletesen körülírva felteszi a kínzó kérdést, melynek lényege hogy: „Miért nem olyan kívánatos ez a burger, mint ott fenn a fotón? A kétszer ilyen vastag húst miért nem öleli körbe a kibuggyanó sajt és zöldségek? Csinálja meg PONT olyanra vagy hívja az étteremvezetőt!…” Az étteremvezető érkezett, a pontos magyarázatra sajnos nem emlékszem (pedig biztos tanulságos), de azt hiszem egy kis beszélgetéssel és némi ajándékfagyival sikerült lenyugtatni a kedélyeket végül.

Természetesen a gyorsétterm láncok PR osztálya is számtalanszor megkapta a kérdést és most egy leleplező riport helyett önmaguk vezetnek be a kulisszák mögé. Az ételfotózás egy külön szakterület. Szép ételfotót úgy a legkönnyebb készíteni, ha maga az étel is szép és mondjuk éppen akkor gördült ki a konyháról egy frissen, melegen és a szakácsnak is jutott szépérzékből a díszítéshez, tálaláshoz. Egy gyorséttermi burger esetében ez már nehezebb, de a videó igyekszik mindenkit megnyugtatni, hogy ugyanazokat a nyersanyagokat használják fel, mint a konyhán, de azért beismerik, hogy van pár trükk és végeredmény valóban sokkal szebb, mint ami végül a tálcánkra kerül. A szemléletes kísérlet keretében összehasonlítanak egy frissen vásárolt dobozolt burgert a reklámfotón láthatóval.

Egyrészt a profi fotóstúdióban is berendeztek egy fullos konyhát, így minden frissen készül és ha tizedikre sem sikerül szépre a hús, akkor tizenegyedszerre is megsütik. A húst picit kilógatják a zsemle közül, csakúgy mint a feltéteket, amiket picit lépcsőzetesen helyeznek el, hogy minél több látszódjon a képen. A gusztusos ketchup és mustárt cseppeket fecskendővel igazítják tökéletesre. Ha pedig nem szépen olvadt a sajt, akkor egy hajszárító és csipesz segítségével még rágyógyít egy kicsit a food-stylist.

Ha fizikailag kihozták a maximumot a burgerből, akkor irány a retus és mint tudjuk Photosop segítségével bárkiből lehet címlaplány, nincs ez másképp egy sajtburger esetében is, ahol rutinos kattintások és eszközhasználat nyomán eltűnnek a zsemle „bőrhibái”, kisimul, mintha szemránckrémmel oltottuk volna be és a tökéletlen szezámmagok is köddé válnak. Ha a sajt még a hajszárítónak sem adta meg magát teljesen, akkor a monitoron azt is jól megrendszabályozza a feketeöves PS mágus.
A végeredmény magáért beszél, a fotó-összehasonlításon a gyári darab lényegesen kisebb, amit annak tudnak be, hogy a dobozban lévő gőz miatt összeesik a zsemle (esetleg fotózáskor nem sütötték át teljesen a húst), míg a korábban beismert trükkök miatt a burger tartalma is sokkal gazdagabbnak tűnik. A tovább uttáni videó nyilván a gyorsétterem lánc megbízásából készült, a beismerő jellegű kommunikációnak összességében mégis pozitív üzenete van.

6 hozzászólás

  1. t

    2012. június 22. péntek at 01:42

    Így lesz lekúrós egy burger is…Éljen a be-etetés.
    Olyan házi sonkát fotóboltolok a valagatok alá,
    hogy kinyaljatok még az újjatokat is utána.

  2. Hmm

    2012. június 23. szombat at 15:35

    Aki ilyen műkajákat eszik meg is érdemli… A képeken mindig jobban néznek ki, de nem ez a legnagyobb probléma velük, drága és egészségtelen.

  3. Booomba

    2012. június 25. hétfő at 18:47

    Már hogy lenne drága?
    Épp azért veszi mindenki, mert olcsó. És főleg azért a pénzért nagyon kalóriadús.

    Egy hamburger 99 cent ( dollár ) . Ha egy finom szendvicset kérek egy bistróban akkor az szinte tripla áron van.

    • zs

      2012. június 27. szerda at 17:10

      “azért a pénzért nagyon kalóriadús”
      Kalóriadús, LOL. Az biztos!

      Eltévesztetted az országot. Illetve a földrészt. Tudod, ez nem az, ahol 2008 óta klónozott állatok tejét és húsát is kitehetik a polcokra, az az Egyesült Államok. Az az ismeretlen összetételű, olajban tocsogó mirelit darálmányból készülő hamburger és mellé a kukoricasziruppal édesített szénsavas üdítő meg a többi átlagosan drágább, mint egy hazai török, kínai vagy mexikói gyorsétterem, vagy egy sült kolbászt és hurkát, lángost árusító gyorsétkezde.
      Amerikában az amerikai junkfood az olcsó, meg is látszik néhány bálnán. Érdekes, hogy a közel egy hetes nemzetközi workshopokon (űrkutatással és IT-val foglalkozó társaság) sem választotta senki a junkfoodot, még az amerikaiak sem. Még a mongol gyorsétterem is népszerűbb volt a lóhússal (az mondjuk egy különlegesség). Igaz, nem is bagózott senki, csak pár új olasz arc. Az ilyen dohányzásra tizenévesen menőzésből rászokós, divat után rohanó, csiricsáré gyorsétteremben agyonreklámozott gyorsfagyasztott húsos szendvicset (vagy a kopasz saláta a divat? lényegtelen) és egészségtelen kukoricaszirupos löttyöt fogyasztó, kávémcdonaldsben (Starbucks) egy órán át vizezett amerikai stílusú löttyöt ivó, privacy-re nem figyelő, egyfolytában közösségi oldalakon lógó, a világra a panelből hamis rálátással bíró, de a propagandát jól fújó, soha fel nem növő Apple-b*zi lényeknek lett ez inkább kitalálva. Meg a rengeteg divatos, de haszontalan kütyü is a mesterségesen generált igényekkel.