HexaKopterrel vadászik a tökéletes oroszlán fotóra a NatGeo természetfotósa

By  | 

Micheal „Nick” Nichols a National Geographic fotóriportere 15 éve vezeti saját, Field Test című rovatát a NatGeo oldalán. Itt betekinthetünk a profi természetfotózás kulisszái mögé, megleshetjük, hogy a magazinban szereplő cikkek és képanyagok készítéséhez a sok éves fotós tapasztalaton kívül milyen kütyükkel, hitech megoldásokkal férkőznek az oroszlánok, elefántok közelébe vagy hogyan készül légifelvétel egy száguldó gnu csordáról, anélkül, hogy a zajjal megzavarnák őket.

A természetfilmesek egyik rákfenéje, hogy a levegőből nem valami egyszerű lefilmezni a vadon élő populációkat, hiszen a normál helikopterek rendkívül nagy robajt csapnak, ami elől minden állat alapból eliszkol. Nick nagyon egyedi módon közelít minden problémához, légi felvételekhez például nem éri be az AR.Drone-nal, hanem a német MikroKopter által fejlesztett távirányítható HexaKopter egyedileg átépített modelljét repít a helyszínekre, hogy madártávlatból szemlélje az állatok vándorlását, miközben ott a szemén a szemüveg vagy a kezében az okostelefon, amire a kisrepülő küldi folyamatosan a videó-folyamot.

A gép folyamatosan ott figyel a terepjáró tetején rajtra készen, mint a vadász vállán a sólyom, aki csak arra vár, hogy lekapják a fejéről szemeit takaró bőrsipkát és rárepülhessen a zsákmányra.  Így ha Nick és csapata észrevesz valamit a távolban, a hat-rotoros HexaKopter azonnal bevethető, a szemüvegeken keresztül pedig követhető az élőkép és ha szerencséjük van gazdag és látványos képi zsákmánnyal tér vissza a CF kártyáján a barátságos ragadozó.

És aki azt hiszi, hogy valamelyik gyártó csúcsmodelljével vadásznak a tökéletes oroszlán fotóra az nagyon téved, a távirányítható helikopterre a Canon egyik belépő szintű gépe a Canon 550D került rögzítésre, pont kis súlya miatt és mindössze egy 16GB CF kártyával dolgoznak, hiszen a kisgép repülése ideje mindössze kb. 10 perc, utána pedig úgyis kártyacsere következik.

Ugyanezt a trükköt kamerával felszerelt távirányítós autóval is eljátssza a földön, illetve például hagyományos vakus fényképezők helyett nagyfelbontású infra-kamerákat és éjjellátó távcsöveket használ az éjszakában, hogy kicsit se befolyásolja az éjszakai életmódot folytató ragadozók viselkedését, de mégis a lehető legközelebb filmezze őket. Eszkábált már jól álcázott fényképezős csapdákat is, amikhez közel mertek menni a kiszemelt példányok.

Michael Nichols legnagyobb álma valósul meg most azzal, hogy a Serengeti-parkban filmezhet több hónapot a következő évben a Serengeti Lion Project keretében, közben ahogy eddig is, ezúttal is online fogja folyamatosan megosztani az élménybeszámolókat és nyers felvételeket az olvasókkal. Előreláthatólag 2013-ra lesz publikálásra készen a nagy oroszlános projekt a National Geographic magazinban.

3 hozzászólás