Siklóernyő tériszonyosoknak

By  | 

Talán a repülés az egyik legrégebben dédelgetett vágya az emberiségnek, melynek már több ezer évvel ezelőtt is nekifutottak, de csak a múlt század végén teljesülhetett. Múlt hétvégén én is Daidaloszi szárnyakat ragasztottam és felröppentem. Na jó, azért nem volt ilyen egyszerű, hiszen 10-es skálán 7,2-es erősségű tériszonyt mondhatok magaménak.

E.T. vs vizzitor
Még nem világít a mutatóujjam, de azért félelmetes a hasonlóság

Helyszín: nem túl messze Mo. legmagasabb pontjától, Parádsasvár (talán kastélyáról a legismertebb). Eszköz: motoros siklóernyő.


Na valahogy így kell felszállni. Mutatom.

Még mielőtt nagyon belemelegednénk egy kis siklóernyő összefoglaló: van a "sima" és a motoros. A motor nélkülivel általában domboldalnak futnak neki vagy Monte-Carloban leugranak a szikla széléről. A motoros verzió (én ilyennel mentem) teljesen vízszintes talajról is képes felszállni. A 1,5 méter átmérőjű légcsavar és motor hátizsákként is viselhető vagy egy csövekből összetákolt keretbe (trike) kell beülni, aminek tandem verziója is létezik. Nekünk ez utóbbihoz volt szerencsénk. Egyébként a motoros siklóernyő a legolcsóbb légi "jármű". Egy millából már összerakható egy kezdő szett és két hónapos kiképzés után akár egyedül is lehet röpködni. További remek információhalmaz a motoros siklóernyőkről itt.


A parádsasvári kastély madártávlatból

Szóval egy átmulatott éjszaka és egy masszív bacon-ös rántottás reggeli legyűrése után indultunk terepre. A kezdetleges repülőszerkezet meglátva magabiztosan, aláírás nélkül passzoltam tovább a "saját felelősségemre…" kezdetű nyilatkozatot és a fűbe heveredve inkább a fotózást választottam…. de repülő egységet szemlélve kezdtem elcsábulni és némi külső ráhatás után azt vettem észre, hogy az ülésbe kötözve, kilövésre készen, bukóval a fejemen, berobbantott légcsavarral a hátam mögött várom a visszaszámlálás végét. Gáz, némi tolóerő, és az enyhe szembeszelet elkapva pár mp és a domboldalban legelő birkák felett zúgtunk el, majd pár perc múlva már keselyűként köröztünk a parádsasvári kastély felett, görcsös kapaszkodás és némi erőltetett mosoly kíséretében.

A kezdeti parák ellenére azt kell mondanom remek dolog egy székbe kötözve, lábat az erdő felett lógatva elzúgni. Sőt, ha tehetném ilyennel járnék be dolgozni a reggeli dugóban, jetpack-el a háton, pazar fékezőernyővel.

Némi nem saját készítésű videó materiál a tovább után.

Motorossal Arizonában:

Tandemes, motor nélküli, nekifutós:

Nekifutós tandemben: