 |
A szigettúrára a teknőssimogatás és a bálnales volt a fő csali, hívószó. Természetesen sem teknőst, sem bálnát nem láttunk. A fotót guglival vadásztuk, amikor utánanéztünk, hogy tényleg van-e zöldfokin teknős. |
 |
A kisteknősök így versenyeznek a víz felé. |
 |
A teknős öböl után megyünk tovább a sziget egyetlen útnak nevezhető, Santa-Maria-t, a repteret és Esperagos összeköző 19 km hosszú 2x2 sávos utján. |
 |
Hamarosan a sziget fővárosába, Esperagosba érkezünk. Santa Maria után kicsit lehangoló. Ezt a turavezetők is tudják, így itt csak busszal végéggördülünk pár utcán, de meg sem állunk. |
 |
Gyúrunk vazze? |
 |
Egy enyhén lerobbant teherautó útközben. |
 |
Aztán útközben a sóbánya felé egy sokkal érdekesebb roncs. |
 |
A MÉH-ben nem keveset adnának érte. |
 |
Volt egyszer egy vadnyugat. Simán lehetnénk az 1800-as évek egyik kaliforniai aranybányájában, de nem ott vagyunk. Ez a Sal-i sóbánya a Pedra de Lume. Korábban csillékkel, felvonóval itt húzták fel a sót a bányából. |
 |
Vagy akár Indiana Jones... |
 |
Az alagút másik oldalán a sóbánya tárul szemeink elé. |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Sókupac. |
 |
Az 1 eurós zuhanyzó és büfé. |
 |
A zacskós só 1 euró, a dobozos 10 euró. Csupán marketing. Természetesen mindkettőben ugyanaz a só lapul. |
 |
Salinas. |
 |
A jótékony sós víz és a még jobb iszap. A bátrbbak megmártózhatnak. Hasonló élmény mint a Holt-tengerben lebegni. Az iszappakolás nem kötelező. |
 |
|
 |
Sóhegy. |
 |
|
 |
Elköszönünk a sóbányától, irány a sziget úttalan, sivatagos része. |
 |
Mostantól elfelejthetjük az aszfalt vagy akár csak a macskakövezetett utat is. A sziget sivatagos fele felé vesszünk az irányt. |
 |
A sivatag kötelező és elengedhetetlen eleme a délibáb látható a mellékelt ábrán. |
 |
A becsapósan vízként csillogó felület valójában homok és kő és az a teherautó sem biztos, hogy ott van.
A Wikipéda majd megmondja a tutit: délibáb |
 |
Korábban azért nem volt ennyire rossza a helyzet. A kézben tartott fotón a 15 évvel ezelőtti állapot látható. Termőföld, pálmafák. Mostanra csak a homok maradt. Semmi sem képes megélni. |
 |
Nincs út vagy útjelző tábla. Érzésre megyünk. |
 |
Azt hiszem arra kell menni. |
 |
Végre egy útjelző tábla az amúgy úttalan semmi közepén. |
 |
Megérkezünk Buracona-hoz. Itta kék-szem, illetve a sziget egyik legnagyobb hullámtörője, árusok, no meg a Zöld Foki szigetek üvegtigrise. |
 |
A Kék-szem. |
 |
Buracona |
 |
Buracona |
 |
Jófajt afrikai kézzel faragott portékák. Alkudni lehet, sőt kötelező. |
 |
Üvegtigris a semmi közepén. |
 |
Buracona viharvert táblája. |
 |
|
 |
A mosdó. |
 |
Remek a kínálat, remek a kiszolgálás, szól a rádió. |
 |
|
 |
Üvegtigris és a messziről felsimerhető kitűrt hasú magyar turisták. |
 |
Következő állomás a szigettúrán: Palmeira.
Palmeira Sal sziget kikötővárosa. Ide érkezik a cucc európából. |
 |
Sal szigetének térképe. Mostz Palmeirában járunk éppen. |
 |
|
 |
Az ebédünk nem volt annyira finom... |
 |
Szegényt kitömték. |
 |
Tengerkák házak Palmeira utcáin. |
 |
Helyi graffiti. |
 |
A városi piac. Éppen zárva. |
 |
Azért emeletes épületet is látni. |
 |
A Martino Bar.... |
 |
... és egy kevésbbé romantikus kávézó. |
 |
Igaz, hogy a piac zárva, de az utcán méh kapható pár cucc. |
 |
Csinosabb házikók. |
 |
|
 |
|
 |
Helyi skacok. |
 |
Benézünk egy boltba. helyi likőrök, borok, souvenirek. |
 |
A helyi polgármester jelölt? Vagy jönnek a választások? |
 |
A kikötőben egy felborult, rozsdás tanker. Nem zavar senkit. Rajtunk kívül. |
 |
A színes halászcsónakok már valamivel hangulatosabbak. |
 |
Persze itt is dúl a shopping. |
 |
|
 |
Fafaragások a fekete afrikából. |
 |
A szigettúra végén indulás vissza Santa Maria-ba |
