 |
Már az elején elhatároztuk, hogy a kopár Sal-ról át kell valahogy jutnunk a Zöld-Foki szigetek másik 10 szigetének egyikére. Kontrasztként leginkább a buja növényzettel borított Santo Antao szigete szerepelt a lista elején. Az egyes szigetek 150-200 km-re vannak egymástól.
Menetrendszerinti komp nem igazán járkál közöttük, így az utazás egyetlen módja a repülő, melynek menetrendje szintén kiszámíthatatlan. Már-már feladva a szigetlátogatás ötletét utolsó percben sikerült az utolsó helyeket megszerezni egy Fogo-ra induló 17 személyes, klasszikus propelleres gép fedélzetén. |
 |
Egy bő óra repülés egy WC nélküli gépen és már látszik is az ablakból a sziget. |
 |
|
| |
|
 |
Sao Filipe, Fofo szigetnének fővárosa. |
 |
Gépünk a Cabo Verde Express |
 |
Sao Filipe reptere. Tavaly még egy faépület állt is, a szép új rózsaszínt pedi géppen eg yváróval bővítik a munkások. |
 |
Az apró reptérről busz visz be a városba, ahol egy hangulatos helyi reggelivel várnak. |
 |
A kecskesajt a helyi specalitás, meg persze a bor és a kávé. |
 |
A kevés helyek egyike, ahol nem érződik az afrikai szegénység. Valószínűleg a város egyik legszerencsésebb családja, akik ezt a kis kávézót vezetik. |
 |
|
 |
|
 |
Gyalog indulunk Sao Filipe felfedezésére. |
 |
A helyi graffitik. |
 |
|
 |
Nyoma sincs a fehér homoknak, már a partról látszik, hogy vulkanikus szigeten járunk. |
 |
Sao Filipe főutcája. |
 |
A főtér és a piac. |
 |
Helyiek. |
 |
Globalizáció. |
 |
Még durvább globalizáció. Jackie Chen kínai bolt az afrikai partoktól 700 km-re az óceán közepán egy portugálok által gyarmatosított vulkanikus szigeten. Ezt ragd össze. |
 |
A falhoz öltözött. Egyébként pedig egy fodrászüzlet bejáratát látjuk. |
 |
|
 |
Helyi arcok. Megbámulják a turistákat jól. |
 |
Bank, ATM van itt minden. |
 |
|
 |
|
 |
Főtér II. |
 |
|
 |
|
 |
Casa da memoria. A helyrajzi múzeum. Korábban egy gazdagabb család otthona, melyet 2001-ben újítottak fel. A múzeumban betekintést nyerhetünk a sziget 1800-as elejéig visszanyúló történelmébe. |
 |
Ezeket már az amerikaik hagyták itt. |
 |
Szintén amerikai örökség. |
 |
A múzeum belső udvara. |
 |
A városka temploma. |
 |
Vannak itt szép új házak. |
 |
És kissé lelakottabb darabok is. |
 |
|
 |
Ez a kép, akár európában egy portugál kis faluban is készülhetett volna. Nyoma sincs a szegény afrikának. |
 |
|
 |
Eladó. |
 |
|
 |
A Sao Filipi városnézés után nekivágunk a 2839 méter magas, ma is aktív vulkánnak. 1600 méterig 3 órás buszút macskaköves szerpentínen. |
 |
Macskakő, macskakő. Kőhidak a kiszáradt patakmeder felett. A busz kirázza a vesénket. |
 |
A patak. Van úgy hogy egy évig nem esik. |
 |
Végeláthatatlan macskakő. |
 |
Banánültetvény. |
 |
Szerecsendió. |
 |
|
 |
Ezt a völgyet is a vulkán dolgozta meg. |
 |
Sokat jöttünk, de még félúton sem vagyunk. |
 |
Itt sem laknék. |
 |
Vulkáni homok. Ilyen fekete homok borítja Fogo tengerpartját is. |
 |
Ahogy egyre feljebb jutunk, egyre kevesebb a zöld, a növény. |
 |
Tévedtem. |
 |
Három óra buszos küzdelem után végre megérkezünk a nemzeti park szélére, ahol megpillantjuk Fogo méltóságteljes csúcsát, hacsak távolról is. |
 |
|
 |
|
 |
|
 |
Jól öltözött brit túristák. |
 |
Igen az ott egy ház. Itt minden vulkáni kövekből épül. |
 |
|
 |
Folytatódik a zötykölődés, haladunk a 3 km átmérőjű kráter felé. |
 |
Az ott a kráter pereme, amin átvisz az út. |
 |
Útunkat már a kráterben folytatjuk. Ez sok cucc a pár éve még izzóan hömpölygő, mostanra kihült és megszilárdult láva. |
 |
Megszilárdult lávatrutymó, ameddig a szem ellát. |
 |
|
 |
Ez a ház eladó.
A kráterben egész alacsonyak a telekárak. Azért nem sokan mernek itt lakni. |
 |
Viszont meglepetésünkre van itt a kráterben a semmi közepén egy 12 szobás kis szálloda, étterem is. |
 |
Belülről azért sokkal batárságosabb. |
 |
A kis hotel belső udvara. Itt szállnak meg és innél indulnak útra a csúcs meghódítására vágyó elszánt hegymászók a hajnali órákban, hogy még naplemente előtt visszaérjenek. |
 |
Az étterem asztalán ott figyel a vulkanikus kőből faragott virágtartó. |
 |
Szívszorító látvány a 4-8 éves gyerkőcök 1 euróért árulják a vulkanikus kőből faragott, zsupfedeles kis házikó maketteket. |
 |
Persze nem tudunk ellenálni és veszünk egyet. |
 |
Elhagyjuk a szálloda udvarát. |
 |
Így élnek, akik nem a hotelben laknak. |
 |
A pár évvel ezelőtt még aktív és most is kitörni képes kráterben nem csak szálloda, hanem egy komplett, pár házikóból álló kis falu is található. Óvodával, iskolával, fodrásszal. |
 |
A jellegzetes helyi kunyhók. |
 |
A fodrász. |
 |
|
 |
Itt is nagyon sok a szegény gyerek, bár a helyiek közül talán még ők itt a turista útvonalon élnek valamivel jobban. |
 |
Könyörgő tekintet. |
 |
Fogo-n szőlőt és kávét termesztenek. A szőlőből bort készítenek. A leghíresebb helyi borásznál teszünk látogatást. Ledöbbenenünk... |
 |
Bort mondtam? Ezek nem sörösüvegek? |
 |
De! Legdurvább. Borosüveg és parafadugó helyett a bort használt (!) sörösüvegekbe töltik. Hordót és pincét pedig nem igen láttak. |
 |
Azért van pár klasszikus borosüveg isa háttérben, de a sörös módszeren kissé meglepődünk. |
 |
A valószínűleg házilag, tintasugaras nyomtatóval készült fakó, fura színű boroscimkén figyeljük meg a háttal állá és a vulkánt bámuló, de jól felismerhető borosgazdát. |
 |
A helyi kunyhók. |
 |
Internet point! |
 |
Információs központ. |
 |
Búcsúzunk a vulkántól, irány a reptér! |
 |
|
 |
|
 |
Ismét 3 óra zúzás a kíméletlen kőúton. Lefelé azért talán picit gyorsabb. |
 |
Egy óra repülés után ismét a kietlen, sivatagos Sal felett körözünk. |
 |
Homok és só. |
 |
A 17 személyes WC mentes gép belülről. Éppen landoláshoz készülődünk. |
