Malajzia + Szingapúr körút 2013 (1.rész)

By  | 

Február első felében a szokottnál is ritkábban frissült a blog. Ennek is megvan az oka, újabb felületet kaparhatunk le a térképről, Malajziában (+Szingapúr) jártunk. A 18 napos utat már 3 éve tervezgetjük, szervezgetjük, idén végre megcsináltuk. Szempont volt egy minél változatosabb, dzsungeles, nagyvárosos, szigetes, túrázós, gyaloglós, de mellette tengerpartos pihenős itiner összeállítása. Ez lett belőle: Kuala Lumpur (2-3nap), Batu Caves (sziklatemplom), Taman Negara (dzsungel, esőerdő 2 nap), Cameron Highlands (teaföldek 2 nap), Georgetown (Penang szigete 2 nap), Langkawi szigete (tengerpart 5 nap pihi), Szingapúr (2-3 nap).

malajzia körút térkép

Június, július után elméletben a februári időszak a legkevésbé csapadékos, de azért esett gazdagon, igaz általában egy pár órás felhőszakadás, zápor, aztán ment minden. Február mellett szólt még az itthoni hidegből menekülés, a kínai holdújév és jópár születésnap. Végig retteneten meleg 32-36 fok volt, amit a futó záporok sem enyhítettek, sőt még rátettek egy lapáttal az alapból 80-100% közötti páratartalomra, így biztosítva, hogy az ötödik lépés után szakadjon rólunk a víz. Mint minden trópusi országban, itt is átesnek a légkondizás túloldalára: minden üzletben, étteremben, taxiban, metrón, hajón egy kellemes 28 fok helyett 16-20 fokra hűtik be az embert, amit rögtön a hátunkra fagyasztja az izzadságot. Nem is maláriától, hanem a légkonditól lett bajunk. First world problem.

Utazás, érkezés

Mióta a Bp-Bangkok járat megszűnt, Budapestről nem igazán megy közvetlen járat Dél-Kelet Ázsiába, így rendkívül frusztráló módon ellenkező irányba, nyugatra kell elindulni, átszállni (mi KLM-el mentünk és Amszterdamban szálltunk át) majd 5-6 óra „felesleges” utazás után ismét átrepülni Budapest felett, ezúttal már a helyes irányba. Ez hazafelé duplán rossz, amikor 11 óra helyett 17 órát kell kibírni. Na de ne panaszkodjuk. Ez is csak egy first world problem.

Kuala Lumpur

Kuala Lumpurban a városközponttól 68 km-re fekvő reptérről gyorsvasúttal 25 perc alatt lehet bejutni KLCC-be.  Ez az modern városközpont, felhőkarcolókkal, hotelekkel, bankokkal és a KLCC parkkal, amelynek szélén magasodik a 452 méter magas, 86 emeletes ikonikus Petronas ikertorony, amely 2003-ig tartotta a világ legmagasabb felhőkarcolója címet. Kb. félúton a 41-42 emelet magasságában a Skybridge köti össze két épületet. Látogatóként első körben a Skybridgen sétálhattunk keresztül, majd a 86. emeltről nézhettünk körbe. Az első torony teljes egészében a Petronas cég (Malajzia legnagyobb kőolajkitermelője) irodáinak ad helyet, a második toronyban más cégek is bérelnek irodákat, mint például a Bloomberg, az IBM, a Boeing, a Microsoft, a Huawei, vagy a Reuters. Érdekesség még a liftre várakozás közben egy füst rétegre vetített hologramszerű guide.

kuala lumpur petronas

A szállásunk a KLCC városrészben volt. Hivatalosan 5 csillagos, de max, fénykorában lehetett az, hatalmas 2-3 szobás lakás méretű, de kissé leharcolt és fürtös falú dohányzó szobák a 28.-on. Cserébe pár emelettel feljebb a hotel tetején volt a Luna Bar, ahonnét pazar kilátás nyílt az új városrészre, banknegyedre és az ikertornyokra, igaz pont oldalról, így olyan volt, mintha az egyiket kilőtték volna.

_DSC0796_resize

A modern városrész szöges ellentéte a Lake Gardens park (92 hektár) és az azzal szomszédos történelmi városrész (Colonial District). Látnivalók: Maláj Nemzeti Múzeum (Muzium Negara), Iszlám Művészeti Múzeum (Islamic Arts Museum), Textilmúzeum (Kuala Lumpur Textile Museum), Ázsiai művészetek múzeuma (Museum of Asian Arts), Merdeka Square: a függetlenség tere, illetve a kínai negyed a piaccal (Central Market).

_DSC0988_resize

A Lake Gardens-ben lévő madárparkhoz félig véletlenül tévedtünk és kívülről nem is volt annyira csalogató, utólag viszont örülünk, hogy nem hagytuk ki. A Bird Park érdekessége, hogy egy 8,5 hektáros területet teljesen lefedtek a fák tetejére és oszlopok segítségével kifeszített hálóval, így a madarak nagy része szabadon sétálhat, repkedhet a látogatók között. Persze a többi madárra és az emberre is veszélyes nagy testű vagy ragadozó madarak sajnos itt is rácsok mögé kerültek. A Malajziában őshonos és a madárpark egyik sztárja az orrszarvú madár (Hornbill), melynek több tíz alfaja létezik és akár 125 cm-esre is megnőhet.

_DSC0844_resize

Kisbuszos körút Gangnam-style

A 2-3 napos Kuala Lumpurban történő akklimatizálódást követően kezdődött a buszos kaland. A busz szerzést komoly online tender előzte meg még decemberben. Először 4-5-en mentünk volna, aztán hamar 10 főre ugrott a létszám, így egy általam is elvezethető kisbusz már kihúzva a lehetséges megoldások közül, de utólag belegondolva nem is baj. A maláj apróhirdetésektől, magán buszos arcokon keresztül nagyobb kinti utazási irodáknak küldött emailkre összesen 3-an válaszoltak és viszonylag gyorsan ledíleltünk a tuti 14 személyes buszt sofőrrel 6 napra, amiben a hátsó 4 ülést lehajtva a cuccaink is elfértek legalább.

Január 4-én reggel egy +60-as számról tört angolsággal SMS érkezett leendő sofőrünktől, miszerint másnap reggel érkezik a busz a hotelünk elé. Gyorsan válaszoltam, hogy ugyan mi is nagyon várjuk az utazást, de csak egy hónap múlva február 4-én kellene találkoznunk.
A kezdeti apró félreértés ellenére feb.4-én reggel a megbeszélt időpont előtt fél órával precízen ott volt a busz + driver a kuala lumpuri szállodánk előtt, de azért mi is meglepődtünk, amikor egy erősen Gangnam-style karaoke busz gördült be a hotel elé. A 48 kilós hindu sofőr a saját súlyát, a fizika törvényeit és minket is megszégyenítő lendülettel dobálta fel a 30 kilós bőröndöket és hátizsákokat.

_DSC1151_c_resize

Batu Caves

A legnagyobb, legnépszerűbb Indián kívüli hindu templom Kuala Lumpurtól 15 km-re. A mészkőhegy belsejében kialakított barlangtemplomhoz 272 lépcsőn kell felmászni, így vezeklésre is van közben lehetőség. A lépcső alját Lord Murugan 43 méter magas „arany” szobra védi. A lépcsőn felfelé menet pedig az emberektől már nem igazán tartó, nem túl szimpatikus majmok próbálják megszerezni a zörgő  nylon zacskókat némi kaja reményében.

_DSC1114_resize

Sajnos pont látogatásunk előtti napon ért véget a híres hindu Thaipusam fesztivál (18+), amelyhez 1892 óta minden évben a barlangtemplom szolgáltja a helyszínt. 2007-ben 1,5 millió hindu zarándok látogatott ide az átszurkálós buliba a világ minden tájáról. Ha így névről nem is annyira ismerős, képekről valószínűleg az lesz. Ez az a fesztivál, amikor a zarándokok a legkülönbözőbb, legdurvább dolgokkal szurkálják át a testüket. A 8 órás szertartás külső szemlélő számára legérthetőbb cselekedete, hogy a zarándokok általában leborotvált fejükön egy edényt egyensúlyozva áldozati tejet visznek fel a lépcsőkön a templomba. Ennek a hardcore fokozata, amikor a tejjel teli edényeket nem a fejükre helyezve viszik, hanem vaskampókkal a bőrükre akasztva. Az extrém piercing itt nem ér véget, vannak akik az arcukat szúrják át egy 50 cm-es hústűvel, amire áldozati narancsokat húznak, a nyelvátszúrás is hasonlóan népszerű, de a hátat és a mellkast sem kímélik.
Na ez az, amit nem láttunk, csak fotókon, mert lekéstük. Cserébe, mivel a buli másnapján érkeztünk, ami ott fogadott szemében és szagban az leírhatatlan. Ha lehet hinni a statisztikáknak 1+ millió ember mocska, pár elszabadult áldozati kakas kapirgálva a szemétdombon, a szemünkkel és fülünkkel is érezhető penetráns bűz. Szóval a lépcső tetejét becsületből megmásztuk, de nem éltünk az egyébként a buli másnapján csak protekciósoknak járó kakasvér ivás lehetőségével és a villámlátogatás után gyorsan visszamenekültünk a kisbuszt légkondija és pollenszűrője nyújtotta menedékbe.

Taman Negara – Welcome to the jungle

Következő állomás a dzsungel. De az előre beharangozott maláriaveszély miatt kezdjük pár hónappal korábbról egy közepesen hosszú kitérővel.

_DSC1373_resize

Malária ellen véd?
Budapest, oltóközpont. Kezdjük az egyszerűbbekkel, egyértelműekkel. Javasolt oltások: Hepatitis A+B (egy szúrással Twintrix) (ami Mo-on sem árt ha megvan) ebből már megvolt korábban a 3-as sorozat, ami elvileg örökélet garanciás. Pipa. Di-Per-Te (diftéria-pertusszisz-tetanusz-polio), egy szúrással 3-4 oltás 10 éves védelem. Beadták most, pipa. Hastífusz, sajnos lejárt, így ismét kellett (3-5 évre nyújt védelmet), viszont egész november, decemberben hiány volt egész Magyarországon, így valami több napig szedendő tablettát ajánlottak, ezt végül nem kértem és szerencsére, mert januárban megérkezett a szérium és belőtték a tífuszt is. Pipa. Maradt a legkényesebb kérdés a malária.
Taman Negara az oltóközpontban és online nézett térképeken is pirosan pulzáló zóna, azaz malária szempontból átlagon felül veszélyeztetett terület. Szóval a beparáztatás megvolt. Malária oltás nincs, csak szájon át bevehető tabletta.Kezdetben vala a Lariam, amit az utazás előtt egy héttel, az utazás alatt, majd utána is 1-2 hétig szedni kellett és a mellékhatásai gyakorlatilag rosszabbak voltak, mint a malária, pedig az sem szép halál. Konkrétan rémálmokat, pszichés zavarokat okoz, a hányás stb, mellett, volt olyan, aki lemészárolta a családját, vagy katonák elkezdték bajtársaikat leszedni. Nyilván ezek extrém példák, de előfordultak ezért pár éve Amerikában és Európában betiltották.
A jelenleg használt és az oltóközpontban is ajánlott sokkal modernebb és kíméletesebb malária gyógyszer a Malaron. Ezt elég 2-3 napig szedni a veszélyeztetett területre történő beutazás előtt, a dzsungelben folyamatosan, majd 2-3 napig utána. Szóval egy 2 napos dzsungeltúrát 6-8 szem Malaronnal át lehet vészelni. A Malaron szemenként 1000 Ft-ba kerül és 12 szemes levélen lehet megvenni. A Malaronnak sem egyszerű a mellékhatás-listája, de nyilván egyik gyógyszernek sem.Páran megvették, páran nem vettük meg. Volt, aki megvette, de itthon hagyta a hűtőben, így végül szolidaritásból és a mellékhatásoktól való félelemből egyikünk sem szedte a kint lét alatt. De nem teljesen felelőtlenül, a helyiektől tájékozódtunk a valós maláriaveszélyről, ami gyakorlatilag nincs. A 2 napos dzsungelben történő tartózkodás alatt összesen 1 db nehezen repülő beteges (remélhetőleg nem maláriás) szúnyogot találtunk. Mondjuk amilyen durva pókokat és pókhálókat láttunk nem is csodálom. A malária ellen a gyógyszer helyett külsőleg védekeztünk azért: szúnyogháló az ablakon, szobában éjjel folyamatos ventilátor vagy légkondi (szelet, mozgó levegőt nem kedvelik) és masszív 50% DEET hatóanyag tartalmú szúnyogriasztó spray és kenőcs. Összehasonlításul a hazai szúnyogriasztók hatóanyagtartalma: 5-15%, dzsungelbe, malária által veszélyeztetett területre 30% felettit ajánlanak, létezik 95%-os is, nekünk itthon 50%-osat sikerült szerezni, de már ez is marta a bőrünket jól.

Na vissza. Taman Negara. A kontinentális Malajzia legnagyobb kiterjedésű (kb. 4350km2) nemzeti parkja és a világ legöregebb esőerdeje egyben. A 130 millió éves esőerdőben 14000 féle növény, 240 féle fa és 200 féle emlős található, köztük olyan ritkaságok, mint a tapír vagy a fehér tigris, de orrszarvú, elefánt és gaur is található, vagy a növények közül az akár 1 méter átmérőjűre megnövő húsevő virág, mely rothadt hús szagot árasztva csalja magához a legyeket. Meg persze rengeteg majom.

_DSC1162_resize

Taman Negara központja Kuala Tahan a dzsungel szélétől kb. 70 km-re található, korábban csak a folyón felhajózva egy kb. 3 órás csónakúttal volt megközelíthető, ma már jó minőségű, aszfaltozott, de erősen hullámvasutazó út visz be a sűrűbe. 70 km-es zsákutca, mert ha beérünk Kuala Tahanig, a folyóig, akkor nincs tovább (csak csónakkal), csak ugyanerre lehet visszajönni. A kisbuszt és a sofőrt 2 napra a pár házból álló kis településen hagytuk a folyó út felőli oldalán és csónakkal keltünk át a túloldalon található szállásunkig. A kb. 1 km hosszan elterülő 120 faházból álló resort abszolút hozta a várakozásokat, csak pár amerikai kommentelő húzta le Tripadvisoron, de nekink egyébként sem hittünk. A Mutiara Taman Negara Resortot egyik oldalról a folyó határolja, a többi oldalról viszont kerítés nélkül teljesen nyitott a dzsungel és annak élővilága felé.

_DSC1191_resize

A szállástérképen buszmenetrend-szerűen ki volt írva, hogy kb. hány órakor melyik házak között szokott átvándorolni egy-egy jellegzetes helyi állat vagy csapata :) Pl. 87-87-es ház között 21:15 tapír, 74-75 19h körül mini őz (egér őz? mouse deer) stb. Ők bizonyára kajával vagy más úton módon már ide voltak szoktak szoktatva, viszont nem terelgette őket senki, teljesen maguktól közlekedtek és kb tényleg megadott időpontokban, valaki kora reggel az éjszakai állatok inkább alkonyat körül, után. Az útmutatónak köszönhetően sikeresen spottingoltunk pár méterről tapírt, tarajos sült, speckó helyi őzet, vaddisznó csordát, a majmok pedig menetrendtől függetlenül állandó jelen voltak. A tapír igazi meglepetés volt. Fejben olyan kutya méretűre saccoltam, így meglepődtem, amikor szembejött egy póniló méretű fekete fehér bokorzabáló. Később utánaolvasva valóban kiderült, hogy az Ázsiai tapír lényegesen nagyobb, mint a Dél-Amerikai 2+m hosszúra és 2-250kg-osra is megnőhet. Másik eddig csak állatkertben látott kolléga a tarajos sül volt, amelybe egyik este menetrendtől függetlenül, teljesen váratlanul botlottunk, de szerencsére ő nem ilyedt meg annyira tőlünk, hogy belénk lőjön egy tüskét.

_DSC3194_resize

A nulladik nap estéjét sem akartunk üresjáratban tölteni, így érkezés után nem sokkal rögtön befizettünk a night-safarira, ami egy 1,5 órás éjszakai, elemlámpás séta volt a dzsungel, szálláshoz közel eső útvonalán. Itt nagytestű állatott a direkt erre a célra kialakított sós itatónál sem sikerült lencsevégre kapnunk, illetve kígyó sem hullott a nyakunkba (amit azért nem sajnálunk) azonban annál több pókot, rovart, ízeltlábút, skorpiót mutatott a guide. Tanultunk is valami újat, amit élőben is sikerült megfigyelni: van a centipede (a százlábú balra) és a millipede (az ezerlábú jobbra). A kettő közül a centipede a veszélyes, nagyjából az egyetlen állat, amire a helyi vezető is azt mondta, hogy ne érjünk hozzá (a tenyérnyi pókoknál és skorpióknál nem hangzott el a figyelmeztetés). Az akár 20 cm-nél hosszabbra is megnövő százlábú csípése, harapása nem halálos, de rendkívül fájdalmas, lázzal, hidegrázással jár, allergiás reakciókat válthat ki. Tiszteletben tartottuk. Nem próbáltuk ki. Az ezerlábú ellenben nagyjából ártalmatlan az emberre nézve.

centipede

Első dzsungeles nap reggel arra ébredtünk, hogy majmok rohangálnak, veszekednek, nagyokat huppannak a faház tetején, egyikük az ablakrácsot is megrángatta. Alapvetően nem bántják az embert, de ha zörgő zacsit, kaját észlelnek, akkor azért lehet baj, főleg, ha csapatban érkeznek. Kis várakozás után sikeresen kijutottunk a házból, reggeli után pedig a 1,5-2 km-re lévő canopy pályát irányoztuk be, főleg, hogy mindkét napra szakadó esőt jósoltak és ennek ellenére éppen sütött a nap és a reggeli pára is kezdett felszállni. Canopy pálya alatt nem ugyanazt értik, amit mi, azaz nem a drótkötélen csúszkálós mutatványról van szó, hanem 25-45 méter magasan a fák között kifeszített kötélből készült függőhidakról. Itt a Taman Negara nemzeti parkban található a világ állítólag leghosszabb 530 méteres függőhídrendszere. Sajnos karbantartási munkák miatt, csak felét tudtuk bejárni. Az elsőre ijesztőnek tűnő 25-45 méteres magasság ellenére egyáltalán nem para. Viszont a lombkorona szinten járkálva pár madár kivételével sajnos nem sokat láttunk az ottani élővilágból.

_DSC1289_resize_DSC1306_resize

Utána megmásztuk a 2-3 km-re lévő 334 méter magas Bukit Teresek dombot, ami leírva nem tűnik nagy kihívásnak, de 90+%-os páratartalomban, 35 fokos hőségben és a rövid út alatt egész nagy szintkülönbségnek köszönhetően mégsem volt olyan egyértelmű.

_DSC1345_resize

Innét visszagyaloglás a szállásra. Befoglaltunk a délutáni programot, majd kaja a folyón lévő úszó éttermek, na jó büfék egyikében. A kis település és a másik oldal közötti folyószakaszon erősen lepukkant kajáldák úsztak a vízen, amiket a szállás irányából csak csónakkal lehetett megközelíteni. A kaja szuper olcsó volt, a kiszolgálás pozitív, a kaja átlagos, de nem is vártunk többet, cserébe a higiéniás körülmények ellenére (pl. a helyi asszony cigivel a szájában kevergette a wokban a cuccot és nem túl és nem kimondottan fényes szőrű macskák is somfordáltak az asztal körül ledobott faaltra várva) mindenki megúszta gyomorbaleset nélkül.

DSC_0973

Délután egy közeli vízesést vettünk célba, amit a helyiek csak natural jaccuzzi-nak hívnak. Tévesen, ugyanis a víz csonthideg. A szállásunk 70 km-re volt a dzsungel szélétől, innét már nem vitt tovább út, így csónakokkal (longboat) indultunk neki a kb. 45 perces útnak. Az egyik legjobb élmény volt az esőerdő vízbe hajló fái között a folyón felfelé hasítani és még az sem rontotta el, hogy a célbaérkezés előtt pár perccel leszakadt a két napja beharangozott eső. Mondjuk esőerdőben voltunk, így ez járt, csoda hogy eddig megúsztuk. Kivédhetetlen volt, 30 másodperc alatt totál bőrig áztunk. Kikötöttünk és negyedórát vártunk a szakadó esőben egy helyiek által összeeszkábált, levelekből összepattintott tető fedezékében, de ez elég is volt ahhoz, hogy elcsendesedjen.

vizeses3

Közben kiderült, hogy innét még bő másfél km a vízesés, ami nem is lett volna probléma, ha egy piócáktól hemzsegő helyre, plusz felázott, csúszós agyagos ösvényre nem flip-flop papucsba, illetve mezítláb jövünk. A húszperces erőltetett menet végére 10-ből 4 ember lábán ott figyel a pióca. Kicsi, de gonosz. Eltávolítása simán kézzel történt. A bennszülött guide megmutatta, aztán visszafelé már mindenki magának csinálta. Ki kellett tépni, de elég makacsul kapaszkodtak, illetve a pióca nyála egy hirudin nevezetű véralvadásgátló vegyületet tartalmaz, így az általa okozott seb órákon keresztül képes vérezni. De erre is volt megoldás. A mezítlábas helyi vezetőnk a számunkra megkülönböztetetlen növények közül letépte az egyiknek a levelét, a két tenyere között nyállal összedörzsölte, golyóvá gyúrta és mondta, hogy az abból kiváló lével kezeljük a piócacsípést, mert az gyorsan megszünteti a vérzést.

DCIM100GOPRO

A vízesésnél egyébként semmi olyan nem volt, amit ne látott volna korábban az ember, illetve nem is vízesés volt, inkább csak egy gyors sodrású része a folyónak, de az odavezető út miatt már megérte (a csónakra gondolok, nem feltétlenül a piócákra:) konkrétan a csónak út a a dzsungel-feeling egyik legjobb momentuma volt. Meg persze a “vízeséssel” sem volt probléma, lehetett csobbanni, bombát ugrani a sziklákról a sárga vízsodrásba, ami simán arrébbszippantotta az embert. A visszafelé úton már rutinosan magunknak csíptük ki a piócákat, az eső teljesen elállt, így a visszafelé csónak út is nagyon rendben volt.

6. nap vége. Folyt köv. 2 rész itt: Cameron Highlands teaföldek

9 hozzászólás

  1. Torda

    2013. április 9. kedd at 21:40

    A füstös hologrammról van kép?

  2. vizzitor

    2013. április 9. kedd at 21:55

    saját fotó nincs, meg ez a kép sem adja vissza jól, de ilyesmi:
    http://waterfallsandcaribous.files.wordpress.com/2012/12/img_2012.jpg
    egy jobbra tartó köd/füst rétegre van rávetítve a lift előtt az infókat osztó idegenvezető

  3. vizzitor

    2013. április 9. kedd at 21:57

  4. Miszter Geriszon

    2013. április 10. szerda at 06:13

    Azért a retkes, büdös barlangról kellett volna egy “4D” filmet (+szag) csinálni az érdeklődőknek. :)

  5. braick

    2013. április 10. szerda at 14:20

    Nagyon jo kis beszámolo!

  6. szaki

    2013. április 13. szombat at 09:36

    Mennyibe került kompletten az egész utazás? Tervezzük mi is a februárt ott tölteni jövőre.

  7. vizzitor

    2013. április 13. szombat at 21:04

    @braick: köszi! :)

    @szaki: ez az első rész a tervezett 3 részből, az utolsó részben lesz az árakról, költségekről is szó, a második rész már készül

  8. oce

    2013. április 26. péntek at 20:32

    Mikor kerül fel a következő rész? Nagyon jó cikk!!

  9. okoska

    2013. április 29. hétfő at 14:24

    nagyon jóóóó, várjuk a többit is! :)