A jéghegyvontatás veszélyes üzem

By  | 

A Titanic 1912-es tragédiája, amikor is luxus-óceánjáró egy 500.000 tonnás jégheggyel ütközött, meglepő módon egy egész iparág megszületését eredményezte, ugyanis nem sokkal később, 1914-ben (éppen 100 éve) alapították meg az International Ice Patrol (IIP) szervezetet, ami radarberendezésekkel, repülőkkel és újabban már műholdképek segítségével is folyamatosan nyomon követi a levált jéghegyeket a legfontosabb kereskedelmi útvonalakon.

iceberg-2

Az IIP által gyűjtött információ a szállítmányozó hajótársaságok mellett az olajcégeknek is létfontosságú, hiszen a növekvő számú tengeri olajfúrótornyok rendszeresen ki vannak téve a sodródó jéghegyek szeszélyes útvonalainak. Csak az észak-atlanti térségben évente 20.000-40.000 jégdarab indul útnak (nagyrészt a grönlandi gleccserekből leszakadva), amik mind potenciális veszélyt jelenthetnek az újfundlandi partok közelében lévő platformok számára, éppen ezért az egyetlen gyors megoldást a jéghegyek biztonságos távolságba való elvonszolása nyújtja, amit külön erre szakosodott vállalkozások végeznek vontatóhajók bevetésével.

iceberg-4

A vontatókötél átmérője eléri a 20 centimétert, és nem ritkán egy 400 méteres hosszúságú szakasz szükséges ahhoz, hogy egyáltalán átfogjanak vele egy nagyobb darabot, mivel a polipropilén „zsinórt” először egy bójára kötik fel, majd a hajó megtesz vele egy kört a jéghegy körül, lehetőleg úgy, hogy közben megtartja a minimum 200 méteres távolságot. Amikor ténylegesen vontatni kezdik a hatalmas hegyet,  800-2000 méteres biztonsági hosszt hagynak a hajó és a jégdarab között, hiszen a monstrum bármikor átfordulhat, és ilyenkor a víz alatt esetleg rejtve maradt nyúlványai szabályosan kettészelhetik a közelben lévő hajókat, nem is beszélve az átborulás által gerjesztett hullámokról, amik a vontatóhajót is simán az oldalára dönthetik. A jéghegyeknek egyébként általában csak 10-15%-a látszik  a víz felett, közel a nagyobb 90%-os tömeg a víz felszíne alatt terpeszkedik.

iceberg-3

Egy-egy jéghegyvontatás akár 72 óráig is eltarthat, aminek elsősorban az az oka, hogy a vontatóhajók csúcssebessége el sem éri az egy csomót (vagyis 1,852 km/órát), így a célpont megközelítése alapból elvesz egy fél napot, már ha nem futnak bele az Atlanti-óceánon gyakran 70-80 km/órás széllel tomboló viharokba.

iceberg_water_cannon

Ezen felül még egy eszközük van a sodródó hegyek pályájának eltérítésére, ez pedig a nagyteljesítményű vízágyú, a Maersk Placentia vontatója például a 12 centiméter átmérőjű fúvócsövével 3200 liternyi vizet képes kilövellni óránként, aminek akkora ereje van, hogy 5,5 km/órás sebességgel tolja el a hajót magától a jéghegytől. A kontraktorok átlagosan évente 70-100 jéghegy vontatását végzik el, és mivel meglehetősen veszélyes üzemről beszélhetünk, a 10-14 munkással dolgozó hajók kapitányainak éves fizetése a 100.000$-ot (22,2 millió Ft) is meghaladhatja.

6 hozzászólás

  1. pipi

    2014. május 29. csütörtök at 19:39

    A “12 centiméter átmérőjű fúvócsövével 3200 liternyi vizet képes kilövellni óránként” nem valami sok, egy sima búvárszivattyú is a kétszeresét tudja. Szerintem valami itt el van írva…

  2. sabotage

    2014. május 29. csütörtök at 22:39

    Mashol azt irjak 3200 m3/ora ezeknek a tuzoltohajoknak a vizszallitasa.

  3. Wyto

    2014. május 29. csütörtök at 23:12

    3200 m3 az 3.2 millió liter víz / óra :) Én nem értek hozzá de az meg már soknak tűnik nem?

  4. kcs

    2014. május 30. péntek at 13:57

    FiFi 1. 2,400 m3/hour (Maersk Chignecto)

  5. asdfghjkl

    2014. május 31. szombat at 09:02

    A genfi “szokokut” http://en.wikipedia.org/wiki/Jet_d'eau masodpercenkent 500 liter vizet pumpal a levegobe. Ez orankent 1800 m3, szoval szerintem a 3200 m3/h nem olyan elkepzelhetetlen.

  6. Pingback: A jéghegyvontatás veszélyes üzem | OKÉ Magazin