Háromkerekű szovjet harckocsi

By  | 

Nagyon szeretné kipróbálni, hogy milyen érzés egy oldalkocsis katonai motorral csapatni, csak éppen nem Svájcba született, ahol ez a mai napig a sorkatonai kiképzés része? Nem baj, szerencsére a volt második világban még mindig gyártanak polgári felhasználásra jó pár 30-70 évvel ezelőtti konstrukciójú, félkatonai közlekedési eszközt.
Ezen kategória egyik eminens képviselője az Ural motorkerékpár-márka, mely a világon utolsóként (ha a licences másolatoktól eltekintünk) gyárt az oldalkocsin is hajtott motorokat, mindezt egy olyan világban, ahol egyáltalán bármilyen oldalkocsit is csak egy-két image-alapú márka kínál (pl. Harley).

Az Uralt készítő IMZ elődjét még a II. világháború előtt, állami katonai elhatározásból alapították Moszkvában; az uráli Irbit város sörfőzdéjébe a háború elől menekítették. Itt szerelik össze az alapkonstrukciójában 1941 óta változatlan, oldalkocsis retró- és terepjárómotorokat, melyeknek — a szovjet birodalom esetében nem túl meglepő módon — rögtön két eredetlegendája is van: a terveket kapták, vagy pedig lopták a németektől, pontosabban a BMW-től, hiszen az Ural szinte teljes egészében a BMW R-71 visszafelé tervezéséből keletkezett — vagyis lemásolták. Az elmúlt 67 évben folyamatosan reszelgetett motor még ma is rendelkezik olyan őskövület megoldásokkal, mint a kardános hajtás, 750-es kéthengeres boxermotorja csak 40-45 Le-t és 50-55 Nm-t tud, de váltójában van hátrameneti fokozat is, és mivel a három kerékből kettő hajtott, meglepő terepjáró képességekkel rendelkezik.
És még válogatni is lehet a kínálatból: van olyan terepszínű terepjáró változat, aminek jóformán csak az AK-47 hiányzik az orráról; van csillogó, agyonkrómozott retrókiadás, hogy családostól beülhessünk egy szalonúj ’50-es évekbeli motorba; és van matt fekete „Varjú” variáns is, a black riderkedés szerelmeseinek. Mindez, ugyan nagyon csekély darabszámban, de az egész világon elérhető, papíron megfelel minden jelenkori műszaki követelménynek, és — a legtöbb penge cuccal ellentétben — még magyar importőre is van; el lehet menni, meg lehet nézni, nem kell a netről zsákbamacskát rendelni. Kb. másfélmillióért vehetjük meg magunknak ezt a nagyobbacska darab elpusztíthatatlan ritka őskövületet és egyúttal minden motorostárs elismerő biccentését, sőt igazán bevállalósak az „összkerékhajtás” miatt télen is használhatják — megéri nem?