Dubai óváros, birkafej, teveburger, piacok és a Creek

By  | 

Dubai óvárosát a Creek szeli ketté, egyik partján a Deira, míg másik oldalán a Bur Dubai városrész található. Itt koncentrálódik a legtöbb piac, múzeum, mecset, sétálásra alkalmas utca, régi épület. A turistalátványosságok ellenére ez jelenleg Dubai legszegényebb negyede is, itt lakik a legtöbb bevándorló.

Halpiac

DSC09137

A reggeli első célpont a halpiac. Érdemes itt kezdeni, mivel minél később megyünk, annál kevesebbet látunk, szemben a többi piaccal, amelyek késő estig nyitva tartanak. Zöld metró, Al Ras megálló. Bur Dubaiból indulunk, így átmegyünk a Creek alatt. A felszínre érve a 38 fokos melegben már hozza a szél a halpiac büntető szagát, illatát és az állomás mellett hatalmas nemzetközi feliratok figyelmeztetnek, hogy eszünkbe ne jusson hazafelé halat felvinni a metróra.

dubai-huspiac

Szóval irány a szag irányába, át egy Tesco parkoló méretű beton tisztáson, ahol az olajfoltok mellett, több vérfolt is arról árulkodik, hogy ez nem a virágpiac lesz. Az épületet valószínűleg nem a főbejáratnál sikerül megtalálni, így hátulról egy a benti hűvöset nem sok sikerrel benntartani igyekvő műanyag függönnyel védett hátsó ajtón lépünk be. Halak és rákok helyett egy még szemgolyókat is tartalmazó nyúzott birkafej néz velem farkasszemet. Hűtés nélkül kint a pult tetején. Népszerű leves, sült vagy pörkölt alapanyag. Nem kerül a kosaramba, beérem egy fotóval. A szemközti soron ameddig a szem ellát húskampókra aggatott marhacombok és egyéb alkatrészek.

DSC09151

Messze álljon tőlem a vegánság, egy jó burgernek vagy steaknek nehezen állok ellen, ez a tömény nyers hús viszont így közvetlenül reggeli után elég erős kép volt, így pár fotó után menekülés halakhoz, elvégre a halpiac miatt vagyunk itt. A halak, rákok már lényegesen barátságosabbak, bár szaguk elég masszív. A kínálat rendben, a pultok még majdnem tele, de nagyon extra különlegességet nem találok, legfeljebb egy kis szárított cápa snacket 10 dirhamért, halpiacban még mindig a funchali vezet magasan Madeirán. Kifelé még át a klasszik gyümölcs-zöldség piacon, aztán irány a Gold Souk.

DSC09158b

Aranypiac

Gold Souk, azaz az arany piac. A halpiactól 5-10 perces sétával elérhető a naptól védett fedett utca és kisebb mellékutcái, összesen mintegy 300 arany- és ékszerüzlettel. Becslések szerint az aranypiacon egyidejűleg több mint 10 tonna arany van készleten. Megtaláljuk itt az ismertebb márkák szalonjaitól kezdve, az egyszemélyes kis kézműves boltokat is. Az üzletek kirakatai szó szerint roskadoznak az aranytól. Bármerre nézünk csak káprázik a szemünk. Találunk itt bokáig érő több tíz kilós nyakéket az európai ízlésnek nem feltétlenül megfelelő designban és sárgaaranyból.

DSC09178b

De itt figyel a Kanz ékszerüzlet kirakatában a világ legnagyobb Guinness-rekorder aranygyűrűje is. 64 kg arany, 5,1kg gyémánt berakás, 49 cm-es belső, 70 cm-es külső átmérő, szóval semmi értelme. Ha nem számoljuk bele az 55 ékszerész 45 napos munkáját és az eszmei értéket, csak az arany súlyára megyünk, akkor is 700 millió forintnyi anyag van a rekorder ékszerben. A helyi öltözetben feszítő eladók, tulajdonosok pedig előszeretettel pózolnak arannyal és számológéppel. Az utcán pedig egy digitális kijelzőn mindig ott pörög a különböző aranytípusok aktuális világpiaci ára, grammban, helyi pénzben.

DSC09201_1920_dubai

Parfümpiac, fűszerpiac, textilpiac

Továbbsétálva pár utcával arrébb a parfümpiac, vagyis parfümös boltokkal teli utcák. Az 50-100 millisek mellett itt is figyelt pár rekorder darab a kirakatokban, az utcán pedig az illatuk, vagy szaguk, mert némelyik azért elég kemény pacsuli illatfelhővel büntetett.

DSC09189

Lényegesen kellemesebb szagok, illatok lengedeztek a fűszerpiacon. Kosarakban, zacsikban tornyosult a kurkuma, ánizs, fahéj, babér, szárított citrom, só, ki tudja milyen virágszirmok, chili, meg mindenféle sárkányfű. A következő sarkon rákanyarodunk a textilpiacra, ahol nem meglepően halomban tornyosulnak, a sálak, fejkötők és kasmír kelmék.

DSC09231

Dubai Creek

DSC09331

Ha eddig még nem tévedtünk volna el a Deira negyed utcáiban, akkor hamarosan sós levegőt hoz a szél és kérünk a Creek partjára. Idefelé siettünk a halpiacra, úgy hogy metróval húztunk át alatta, de visszafelé az átkelés hagyományos módját választjuk. 2007-ig a Creeken mindössze 2 híd ívelt át, azóta készült két újabb, de mindegyik a belvárosi részen kívül esik és egyik sem gyalogosbarát. Szóval nem is hídon megyünk vissza. A két part legfontosabb csomópontjai között a 60-as évek óta Abra névre hallgató csónakok, tutajok, vízitaxik biztosítják az összeköttetést a gyalogosok számára.

DSC09214

A hajók azóta sem változtak, igazi lélekvesztők. Egy Abra befogadóképessége 20 fő, menetrend nincs, ahogy megtelik indul és 4-5 perc alatt átér a másik oldalra. Utazik rajta mezítlábas bevándorló a piacról, turisták, de öltönyös üzletemberek is bevállalják. Hidak híján rendkívül népszerű, a folyamatosan ingázó csónakokon naponta több mint 15.000 utas kel át a Creeken. Az Abráknak nincs a könnyű ki-beszállás érdekében nincs igazán szélük, peremük, így leginkább egy tutaja hasonlítanak, az utasok pedig középen ülnek körbe, mindenki háttal egymásnak. Ja és egy átkelés ára kevesebb, mint a legrövidebb metrószakaszjegyé, mindössze 1 egység, azaz kb. 60 Ft, valószínűleg ez sem változott a hatvanas évek óta, csakúgy mint maguk a hajók és kapitányaik. A metróval szembeni előnye a pazar kilátás és nem utolsó sorban az Abrákra halat is felvihetünk, ha a piacról nem üres kézzel térnénk vissza. Más típusú élmény, mint lenézni a Burj Khalifa 122.emeltéről, de az átkelés mégis ott van a top10 látnivaló, tennivaló között, ha Dubaiban járunk, ne hagyjuk ki.

DSC09211b

Teveburger, tevetej shake

Kajaidő bőven elmúlt, érkezett is a hangjelzés, hogy enni kellene. Rövid bizonytalankodás után becéloztam az előző este felfedezett, nagy táblán teveburgert és tevetej shaket hirdető éttermet az óvárosban. A teveburgert bevállaltam, de utazás előtti nap a tevetej shakeről inkább lemondtam. Az első tapogatózó harapás után kiderült, hogy a tevehús nem sokban különbözik a marhahústól, sőt az is lehet, hogy a hozzám hasonló tudatlan turistáknak eladják a tescos marhaburgert 2-3x áron. De ez csak összeesküvés-elmélet. Egy ott élő magyar ismerős megerősítette, hogy az tényleg tuti, autentikus tevehúsból készül, bár bizonyítani nem tudta.

dubai-teveburger

Dubai múzeum

A múzeum kívülről egy nem túl nagy erőd, belülről egy majdnem üres udvar, pár ágyúval, a belépő is ennek megfelelő 3-5 Dh. Ha nem figyelünk eléggé, akkor ezután csalódottan kis is fordulunk. Ha viszont picit alaposabban körbejárjuk az üresnek tűnő udvart, akkor az egyik sarokban találunk egy titkos ajtót, ha ott belépünk és lemegyünk a lépcsőkön, akkor egy az erőd területénél 4-5x nagyobb földalatti labirintust, Dubai történetét panoptikum szerű figurákkal bemutató hűvös múzeumot találunk, ami többek között remek menedék a délutáni perzselő nap elől is és UV helyett még némi kultúrát is szívhatunk magunkba.

Bastakiya, óváros

DSC09281

Az Al Bastakiya óváros erődszerű laképületei 1690-ben épültek, a 70-es években pedig ledózerolták a felét, hogy helyet csináljanak a kormányzati épületeknek a Creek partján. Nem sokkal később Rayner Otter brit építész megvette az egyik házat, beköltözött és ezzel együtt védelmébe vette a lakókörnyezetét, az egyedüli óvárosi részt, amit a saját kormánya, ha rajtuk múlt volna simán felsózott volna. Sőt 1989-ben úgy döntött a város vezetősége, hogy kell a hely és maradék 30 épületet is lebontják. Otter kampányolásba kezdett, többek között levelet írt Károly hercegnek. A kampány hatásos volt, Károly herceg dubaji látogatása után a város vezetése letett a rombolásról, sőt felújították az épületeket. Azóta a szűk utcák között, vastag falak mögött az udvarokban éttermek, kávézók, kisebb kiállítások, kézművesek tevékenykednek.

DSC08901

A fotók továbbra is sajátok és a tesztelésre kölcsönkapott Sony a5000-es géppel készültek.

Előző részek: