A nyári Norvégia trip után a februári hidegrekordban Európa egyik legdélebbi szigetét lőttük be úticélnak. A Portugáliához tartozó Madeira az örök tavasz szigete, minimális hőingadozással az év során. Nyáron 20-25, télen 15-20 fok az átlagos nappali hőmérséklet, de a hegyekben akár hó is lehet.
Utazás, érkezés
Legegyszerűbben a TAP menetrendszerinti járatával, Lisszaboni átszállással lehet eljutni. 3,5 óra a portugál fővárosig, majd még ezer km, majdnem délnek. Madeira a kisebb szomszédos Porto Santo szigetével együtt EU-hoz tartozik, mint Portugália autonóm régiója. A reptér egyébként sokáig benne volt a világ top10 legveszélyesebb reptere között, mivel a hatalmas betonoszlopokkal a tengerre épített kifutópálya ugyancsak rövid volt és a fel- és leszállást tovább nehezítették a kiszámíthatatlan fuvallatok. Azóta már meghosszabbították, minden EU-s szabványnak megfelel és 737-es Boingek fogadására is alkalmas. 98-ban azonban nekünk még volt szerencsénk az eredeti verzión landolni, amikor először jártunk itt.
Egyrészt a hideg elől menekültünk, másrészt nagy szerepet játszott az utazás időzítésében a feb.15-22. között megrendezett és a szombat esti felvonulással kiteljesedő Karnevál. Ezt mindenképpen látni szerettük volna. A szintén portugál ajkú Brazíliában a Riói karneválon való részvétel nem éppen egy életbiztosítás, Madeirán viszont anélkül nézhetünk utcán vonuló szambatáncosokat, hogy egy óvatlan pillanatban kést tartanának a nyakunkhoz.
Egyébként események szempontjából nem tudunk rosszkor érkezni. A turisztikai hivatal aktivitásának köszönhetően hetente van valami történés, rally, szörf VB, borfesztivál, hagymafesztivál, tűzijáték VB, Kolumbusz fesztivál és a karnevál után a második leglátványosabb a Virágfesztivál (április).
A fotók a Sony Europe magyarországi képviselete által az utazás idejére biztosított Sony NEX-5N (+18-200mm) digitális fényképezőgéppel készültek, illetve a Navi-Gate Kft-től kölcsönkapott Garmin nüvi 3490LMT navigációs készülék segített abban, hogy minden este hazataláljunk a szigeten. Mindkét kütyüről részletes teszt egy-egy külön posztban.
1. nap – Funchal + Karnevál
Madeira fővárosa Funchal, itt él a sziget lakónak fele, de 118 ezres lakosságával így is kisebb, mint Pécs. Az egész város gyakorlatilag egy nap alatt gyalogosan felfedezhető és akár még egy-két múzeum is belefér.
Az egész város stresszmentes, nyugis, napos hangulatának befogadásán kívül (olyan mintha egész héten vasárnap lett volna) azért konkrét látnivalók is akadnak. Ha nem templomokban és múzeumokban utazunk, akkor az egyik top látványosság, ami a helyiek életébe is kellő betekintést enged a piac (Mercado dos Lavradosres).
Ide érdemes minél korábban lenézni, mert délig rendesen megcsupaszítják a standokat. Virágokból és gyümölcsökből nagyon durva a felhozatal, ha látottak több mint felét be tudjuk azonosítani, akkor már jók vagyunk. A csúcspont pedig a halcsarnok, ahol a tengerről hajnalban befutott halászok terítik ki portékájukat: színes hal, pöttyös hal, óriásfogú hal, rákok, polipok és legnépszerűbb, amit mindenképpen meg kel majd kóstolni: a vörös húsú tonhal, melynek hossza a 3 méter is elérheti, és bármelyik funchali étterem étlapján megtaláljuk a második legnépszerűbb kardhal társaságában.
Szintén ingyenes látnivaló a 2010-ben indult „Projecto artE de pORtas abErtas” kezdeményezés, melynek lényege, hogy a régi városrész (zona Velha) régi házainak kopott ajtaira rászabadultak a helyi-, illetve vendég művészek és egy igazán patent utcai tárlatot alkottak. A street art ezen egyedi formája mostanra szervers részévé vált a szűk sikátoros városképnek.
Ha egy 1 órás gyorstalpaló keretében megismernénk Madeira történelmét, akkor ezt a „Madeira Story Center” interaktív múzeumban tehetjük meg legegyszerűbben.
Késő délután bepattintottuk az első tonhal + kardhal párost, aztán vissza a szállodába rápihenni az esti karneválra. Utolsó percben érkeztünk, így gyakorlatilag a 2,5-3 km hosszú tengerparti sugárút egyik felén sem volt már hely a kordonok mellett, így fotózás szempontjából nem sikerült ideális helyet találni.
2. nap – Apácák völgye, Camara de Lobos, Cabo Girao, Ponta do Sol
Az Apácák völgye (Curral das Freiras) egy mindentől elzárt 200 lakosú falu, körbe 1700m magas hegyek, az 50-es évekig csak egy szűk és meredek gyalogösvényen lehetett megközelíteni, majd pár évtizeddel később elkészült az első, sok helyen egysávos autóút, most pedig a civilizáció átkaként az utolsó legdurvább 5 km-es szakaszt egy nyílegyenes alagúton keresztül tehetjük meg…
Madeira utazás, fotók, giga poszt, folytatás a tovább után >>
