All posts in outdoor – sport

Vérnyomásmérés iPhone-nal

[CES2011] - Korábban az ipod dokkolóktól hemzsegtek a hírek, mostanában viszont egy új trend van feljövőben és a gyártók leginkább az iPhone-hoz, iPad-hez csatlakoztatható hasznos és kevésbé hasznos célhardverekkel próbálják meglovagolni a még cseppet sem leáldozóban lévő iPhone hypeot. Ezek a kütyük általában mérnek valamit, melyekről a megfelelő app segítségével leszippanthatjuk és grafikonon formájában tálalhatjuk az eredményeket. Az első ilyen fejlesztések egyike a Withings wifi-s mérlege volt, illetve a futáshoz használt Nike+ viszont cseppet sem szorul bemutatásra.

A legújabb bejelentés is a Withings-től érkezett. Mostantól már nem csak súlyos kilóinkat és testzsírszázalékunkat lőhetjük fel a világhálóra, hanem vérnyomásunkat is. Igen, iPhone-nunkat hamarosan már vérnyomásmérésre is használhatjuk. Használata nem rejt semmi meglepőt. Az Apple-fehér karszalagot felpattintjuk bicepszünkre vagy egy kicsit lejjebb, csatlakoztatjuk iPhone-nunkhoz, amire előzőleg már letöltöttük a kütyühöz járó ingyenes alkalmazást. Pillanatokon belül higanymilliméterben számszerűsíthetjük, hogy  mennyire sikerült főnökünknek felidegesítenie.

Az időbélyeggel ellátott adatokat feltölthetjük személyes, biztonságos tárterületünkre, felnyomhatjuk Google Health-re, egy kattintással megoszthatjuk azt háziorvosunkkal. Vagy ha már nemcsak a vérnyomásmérőt, hanem a mérleget is berendeltük, akkor a fotelben hátradőlve iPad-on szépen, nagyban nézegethetjük, milyen mértékben korrelálnak a kilók a higanymilliméterekkel. Holnaptól kapható €129 (35 900,- Ft) áron.

Kapcsolódó cuccok:

A világ legnagyobb trópusi esőerdeje egy ex-szovjet hangárban

Ha valaki melegebb éghajlaton szeretné tölteni az Újév első napjait nem biztos, hogy Berlin elsőre jó választásnak tűnhet, sőt rendkívül ígéretes, de szintén kérdéses, hogy a közeljövőben a hatékony teherszállítás forradalmasítását a léghajók reneszánsza jelentené.


A giga-garázs. A fűben a kis színes pontok turistabuszok.

Carl von Gablenz német vállalkozó óriás héliummal töltött repülő bálnákat vizionált, melyek túlméretes ipari alkatrészeket (pl. olajfúró torony alkatrész, szélturbinák stb.) szállítanak a Föld egyik pontjáról a másikra, gazdaságosan, környezetkímélő módon, melyek semmilyen más szállítóeszközre nem férnének fel. Tíz évvel ezelőtt kezdeti beruházásként megvásárolt egy elhagyatott ex-szovjet katonai repteret Berlintől 65 km-re délre. Az ötletben mások is hittek, így a befektetők által felhizlalt CargoLifter AG 110 millió dollárból (23 milliárd Ft) megépítette a világ legnagyobb repülőgép, akarom mondani léghajó hangárját. A rettenet garázs 354 méter hosszúra, 206 m szélesre és 105 méter magasra sikerült. Itt parkolt a 60 tonna teherbírású szállító léghajó, mely később egy viharban megsemmisült. A veszteségeknek, illetve a piaci helyzetnek köszönhetően 2002-re a cég fizetésképtelenné vált.

A léghajók személy- illetve teherszállításban történő ismételt bevetésének ötlete nem csak hóbortos professzorok és merész vállalkozók fejében fogand meg, hanem olyan komolynak mondható az iparágban fontos szerepet betöltő cégek és szervezetek is dolgoznak az ügyön, mint a Boeing vagy az amerikai hadseregnek szállító Lockheed Martin, akik szintén már a prototípus fázisban vannak. Illetve vannak elszálltabb, futurisztikusabb elképzelések is francia dizájnerek és mérnökök asztalain.


A 105 m belmagasságú kupula tetejébe egy beltéri mini hőlégballonnal emelkedhetünk fel. Ezt látni fentről.

Na de vissza a főcsapáshoz: Carl von Gablenz biznisze bedőlt, a giga hangárt elárverezték, melyre a Tanjong nevű maláj cég csapott le és potom 17 millió euróért (4,7 mrd Ft) megszerezték. És ha már így történt gondolták, elhoznak Berlinbe egy kis maláj esőerdőt és a hazai állandó 26 fokot, magas páratartalmat. Az építésziroda, majd a kivitelezők remek feladatot kaptak: a mega garázst alakítsák át egy 66 000 négyzetméteres trópusi oázissá. Így született meg a Tropical Islands Resort, a világ legnagyobb beltéri esőerdejével, 200 méteres fehérhomokos strandjával.

A legnagyobb kihívást egyébként az állandó trópusi klíma fenntartása jelentette, illetve, hogy a dzsungel növényzete és a látogatók megfelelő mennyiségű természetesen fényt kapjanak. Első lépésként összehegesztették a hangát két egyenként 600 tonnás acél tolóajtaját, majd a fémkazettákat fényáteresztő betétekre cserélték több mint 2000 négyzetméternyi felületen. Így az évente erre járó közel 1 millió látogató szolárium nélkül, természetes napfényben barnulhat a vízparton.


Balra: igazi banán   Jobbra: szimulált, vetített felhők, égbolt, horizont.

További számok, paraméterek, attrakciók:  27 méter magas csúszdatorony, ahonnét 70km/h sebességre gyorsulva zúzhatunk lefelé, 600 féle, összesen 50 000 fa, több száz napozóágy, hatalmas medencék, vízfelületek, vízesések, szimulált ég és horizont, canopy pálya 20 méter magasan a fák lombkoronája között, természetesen masszív, fullos wellness részleg, éttermek és az eredeti funkciónak tisztelegve egy hőlégballonnal felemelkedhetünk a 105 méter magas kupola belsejének tetejére, hogy felülről nézegethessük a maláj trópusi paradicsomot.


Két fő léggömbözhet fel a kupola tetejébe egyszerre

Nincs még vége! A poszt folytatódik: “A világ legnagyobb trópusi esőerdeje egy ex-szovjet hangárban” »

Edzz az irodában Gymygym-el!

 

Nem, ez nem egy újabb kínzóeszköz a Fűrész-ből, hanem egy ergonomikus forgószék, ami kifejezetten az ellustult irodai dolgozóknak készült. Sőt leginkább azoknak, akik egész nap fel sem kelnek az íróasztal mellől, hanem csak görnyednek a számítógép előtt. Egyébként egy fősulis tanuló, bizonyos Adam Ben-David által levédetett ötletről van szó, tehát nem egy egészségéért aggódó, lelkes munkásember fejéből pattant ki.

 

Gymygym nevű székkel 16 különféle gyakorlatot lehet elvégezni, és a legtöbb izomcsoportot megmozgatja a felsőtesten, a hasizom és vállizom például gond nélkül tornáztatható akár egy telefonkonferencia közben is. Szabadon állítható a háttámla és a magasság, és a gumikötelek elhelyezése is variálható. A tervező gondolt a környezetre is, a gyártás során az összetevők 95%-át újrafelhasznált anyagokból készítik,  és rögtön 3 féle színben is kapható lesz. Az ára amúgy elég borsos, 599 dollár (kb. 126.000 Ft), ezért csak akkor vegyük meg ezt a mobil konditermet, ha tényleg nincs időnk másképpen megoldani a mozgást.

Hibrid bringa extrém nyomatékkal – The Beast

Ha Batman bringázna, ilyet hajtana — szól a The Beast (A Szörnyeteg) típusnéven futó hibrid bicikli szlogenje. Az M55-Bike fejéből 3 éve pattant ki az elektromos rásegítő motorral szerelt kerékpárok ötlete. A Szörny koncepciója is ennyi ideje fejlődik, mivel a nagyon jóval nem elégedtek meg, hanem valami olyan konstrukcióval akartak berobbanni a piacra, amitől mindenkinek leesik az álla. Kipróbálták az eddigi legjobbnak mondott megoldásokat, hi-tech anyagokat, komponenseket, aksikat, de egyik sem ütötte meg az elvárásaikat. De a hosszú ötletelés lassan kezd beérni, a Beast már előrendelhető (igaz az árcetlit még homály fedi… update: megtaláltuk!) és hamarosan megkezdődik a gyártás.

De nézzük mit tud a bringa! A hibrid hajtás, ahogy neve is mutatja nem arról szól, hogy egy villanymotor hatja a gépet helyettünk. Igenis tekerni kell. Nem motorról van szó. Ha nem tekerünk a villanymotor sem működik. De ha fogytán az energia, jön egy masszív emelkedő, úgy érzékeli, hogy esik a nyomaték, akkor diszkréten rásegít, így öltönyben sem feltétlenül fogunk megizzadni. Hegynek fel nem kell kiállni a nyeregből, csak mint egy automata váltós autó esetében picit rálépni a pedálra. A fejlesztők egy merész hasonlattal egy exoskeleton-hoz hasonlítják és a kissé elcsépelt „élő szövet fémvázon” poént is bedobják.

A tervezők a bringa megjelenését sem fogták vissza az biztos. Az extrém külső leginkább egy downhill biciklit sejtet, de nem az. Egy cross-country kerékpárral állunk szemben, melyet városban is nyugodtan használhatunk, de kifejezetten városi felhasználásra egyébként majd a jelenleg még korai stádiumban lévő Dameon fantázianevű kétkerekűjüket ajánlják.

A 22 db Tenergy Polimer Li-Ion elemből álló aksirendszer kapacitása 44V, mely a váz középső-alsó részén helyezkedik el a minél stabilabb súlypont érdekében. Az EB-PC motor extrém 90%-os hatékonysággal dolgozik. 2400-as fordulaton 5,2Nm nyomatékot ad le, mely érték az áttételek segítségével egészen 104 Nm-ig növelhető (és ezt a lánc is kibírja)! Összehasonlításképpen ez egy kb. 1,4-es benzines 70-75 lóerős családi autó nyomatéka, mindez egy bicikliben. Maximum sebesség: 77 km/h (120-as pedálfordulatszámnál). Hatótávolság egy töltéssel: 120 km (persze a lemerült aksi után is haza lehet tekerni, csak kevésbé motiváló). Az aksik 15 perc alatt 80%-ra tölthetőek! Az aksik és a motor várható élettartama, karbantartási igénye is minimális. Az aksi max. kapacitása 70 000 km letekerése után csupán 10% körüli csökkenést produkál. A korrektül karbantartott Rohloff váltó pedig 12 évnél is tovább húzhatja.


izzadás nélkül

A 19”-os váz nagy része alumínium. A vezetékek végig rejtve a vázban futnak végig. A Fox telók elől 200, míg hátul 172 mm-es úton mozognak. Azt már tudjuk, hogy lehet vele száguldozni, de nem árt, hogyha a 70-80 km/h sebességről meg is tudunk állni, de ezzel sem lesz baj, hiszen a Forma 1-ből és sportkocsikból ismert Brembo tárcsafékek teszik a dolgukat (elől is, hátul is 203 mm-es tárcsa).


203 mm Brembo tárcsafék elől-hátul

A fedélzeti computer kijelzője és vezérlő gombjai a kormányon figyelnek, innét kapcsolhatjuk a LED világításokat és leolvashatunk minden fontos információt, mint sebesség, aksi töltöttség, „tankolásig” visszalévő km-ek száma, ha azonos tempóban és rásegítéssel haladunk stb.

Az M55-Bike-nak Facebook rajongói oldala is van, ahol az 55 555. követő után kisorsolnak egy Szörnyet (jelenleg csak 2500-nél járnak). Illetve az egyik rejtett kommentben végre megtaláltuk az árcetlit… $36 000 (7 millió Ft). Pontos műszaki paraméterek és alkatrészlista angolul a tovább után!

Nincs még vége! A poszt folytatódik: “Hibrid bringa extrém nyomatékkal — The Beast” »

SMAVNET – Robotrepülő alapú kommunikációs hálózat

A svájci EPFL műszaki suli diákjai fejlesztették ki a 10 kis robotrepülőgépből álló komplett repülőflottát, amik képesek önállóan meghatározni repülési magasságukat és sebességüket, giroszkóp és nyomásérzékelő szenzorok segítségével. Elég pehelysúlyúnak mondhatók, 420 grammot nyomnak mindössze, a szárnyfesztávolságuk pedig 80 centis.

A gépek Linux operációs rendszert futtatnak, és működés közben folyamatosan tartják egymással a kapcsolatot, így ütközés nélkül tudnak rajszerűen mozogni a levegőben. A navigációhoz és a kommunikáláshoz GPS-modult és rádió adó-vevőt használnak, szerencsére ezek érdemben nem növelték a robot összsúlyát, és viszonylag olcsón beszerezhető kiegészítők.

A SMAVNET-raj kifejlesztésének hosszabb távoú célja az volt, hogy katasztrófa-helyzetek esetén bevethetők legyenek és ad-hoc kommunikációs hálózatot tudjanak létrehozni az adott helyen. Mindazonáltal karácsonyi meglepetésnek sem lenne utolsó. Mobilinternet a javából. A tovább után megtekinthető a tesztrepülésekről készült videó.

Nincs még vége! A poszt folytatódik: “SMAVNET — Robotrepülő alapú kommunikációs hálózat” »

Full Circle – városi bringakoncepció

A 2010-es szöuli kerékpár design versenyen több mint 3000-en indultak. A döntőbe jutottak között van Sanghyun Jeong és Jun-Tae Park közös alkotása, mely a „Full Circle” nevet kapta.
A fura szerkezet a városi összehajtható bringákkal ellenétben nagyméretű 20”-os (508mm) kerekekkel rendelkezik, így könnyebben leküzdhetőek vele a különböző akadályok, miközben maga a bicikli kicsi és praktikus marad.

Nem kell sokáig nézegetnünk, hogy kiszúrjuk a bringalánc hiányát. Az első kerékből kihajtható pedálok azonban nem direktbe hajtják meg a kereket, hanem az abba rejtett agyváltón és áttételen keresztül. A Full Circle egyszerűen félbehajtható és kiskocsiként magunk mögött húzható, tömegközlekedésre, liftbe könnyen bevihető, felvihető.

Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a Seoul Design Foundation bíráink döntését, de ez a bringa rettenetesen kényelmetlennek, sőt egyszerűen használhatatlannak tűnik. Nulla ergonómia, a rövid bringán nagy kerekek majdnem összeérnek, így valószínűleg instabilitást adva a szerkezetnek, az abszolút tervezésbeli epic fail pedig, hogy a pedálok a kormányzott keréken kerültek elhelyezésre. Ezt meg hogy?

Swimsense – gyors, hát, mell, pillangó

Ha rendszeresen futunk, bringázunk számtalan kütyü, óra, ide-oda csatolható szenzor áll rendelkezésünkre teljesítmény mérésre. A harmadik alapsport, az egyik legfontosabb, legtöbb izmot megmozgató állóképesség javító mozgást az úszást kütyü szempontból eddig rendesen elhanyagolták. Igaz régóta van már vízalatti, úszás közben hallgatható mp3 lejátszó,  vagy olyan speckó monofin, melynek segítségével akár a 10-12 km/h sebességet is elérhetjük, de persze ne feledkezzünk meg kedvenc találmányunkról a szárazföldi úszásoktató gépről sem.

De mostantól a Swimsense segítségével mérhetjük a karcsapások számát, a megtett távolságot, a medencében a fordulók számát, ha megadjuk a testsúlyunkat az elégetett kalóriákat is méri. Sőt mindenféle beállítás nélkül felismeri, hogy az adott pillanatban milyen stílusban szeltük a habokat. Különbséget tud tenni gyors, hát, mell és pillangó között, feltéve, ha nem az utolsókat rúgva vergődünk, hanem némi szabályosság felfedezhető mozdulatainkban.

Úszás után USB-n keresztül természetesen minden adat letölthető számítógépünkre, vagy akár online megoszthatjuk, miközben kellemesen lefáradva elemezgethetjük a grafikonokat a monitoron, hogy miben kellene leginkább fejlődnünk.

Maga az eszköz egy karra csatolható óra, mely áramvonalasnak éppen nem mondható, így kérdés mennyire zavaró úszás közben, de legalább vízálló. A gyártó a Finis év végére ígéri  $200 (45 000,- Ft) körüli áron.