Talán a repülés az egyik legrégebben dédelgetett vágya az emberiségnek, melynek már több ezer évvel ezelőtt is nekifutottak, de csak a múlt század végén teljesülhetett. Múlt hétvégén én is Daidaloszi szárnyakat ragasztottam és felröppentem. Na jó, azért nem volt ilyen egyszerű, hiszen 10-es skálán 7,2-es erősségű tériszonyt mondhatok magaménak.
Még nem világít a mutatóujjam, de azért félelmetes a hasonlóság
Helyszín: nem túl messze Mo. legmagasabb pontjától, Parádsasvár (talán kastélyáról a legismertebb). Eszköz: motoros siklóernyő.
Na valahogy így kell felszállni. Mutatom.
Még mielőtt nagyon belemelegednénk egy kis siklóernyő összefoglaló: van a "sima" és a motoros. A motor nélkülivel általában domboldalnak futnak neki vagy Monte-Carloban leugranak a szikla széléről. A motoros verzió (én ilyennel mentem) teljesen vízszintes talajról is képes felszállni. A 1,5 méter átmérőjű légcsavar és motor hátizsákként is viselhető vagy egy csövekből összetákolt keretbe (trike) kell beülni, aminek tandem verziója is létezik. Nekünk ez utóbbihoz volt szerencsénk. Egyébként a motoros siklóernyő a legolcsóbb légi "jármű". Egy millából már összerakható egy kezdő szett és két hónapos kiképzés után akár egyedül is lehet röpködni. További remek információhalmaz a motoros siklóernyőkről itt.
A parádsasvári kastély madártávlatból
Szóval egy átmulatott éjszaka és egy masszív bacon-ös rántottás reggeli legyűrése után indultunk terepre. A kezdetleges repülőszerkezet meglátva magabiztosan, aláírás nélkül passzoltam tovább a "saját felelősségemre…" kezdetű nyilatkozatot és a fűbe heveredve inkább a fotózást választottam…. de repülő egységet szemlélve kezdtem elcsábulni és némi külső ráhatás után azt vettem észre, hogy az ülésbe kötözve, kilövésre készen, bukóval a fejemen, berobbantott légcsavarral a hátam mögött várom a visszaszámlálás végét. Gáz, némi tolóerő, és az enyhe szembeszelet elkapva pár mp és a domboldalban legelő birkák felett zúgtunk el, majd pár perc múlva már keselyűként köröztünk a parádsasvári kastély felett, görcsös kapaszkodás és némi erőltetett mosoly kíséretében.
A kezdeti parák ellenére azt kell mondanom remek dolog egy székbe kötözve, lábat az erdő felett lógatva elzúgni. Sőt, ha tehetném ilyennel járnék be dolgozni a reggeli dugóban, jetpack-el a háton, pazar fékezőernyővel.
Némi nem saját készítésű videó materiál a tovább után.
kb. 18 évvel ezelőtt azon kiváltságosok közé tartozhattam, akiknek volt dollárboltban vett távirányítós autójuk. 4 kerék, 80-as évekbeli kasztni, az erőforrás pedig 4 ceruzaelemről táplálkozott, 10 méter hatótávolság és csak szobában lehetett igazából használni.
Igazából ez már nem is játék. Kés, villa, olló és nitrós robbanómotor gyerek kezébe nem való. Nevezzük inkább technikai sportnak és mint olyan drága. Egy versenyzésre vagy kevésbé kíméletes hobbi használatra alkalmas 1:8-as Buggy vagy Monster ára nettó 100 000,- Ft-nál kezdődik és végtelen kiegészítők, tunninglehetőségek és fogyó/kopó alkatrészek pótlása miatt bizony a folyamatos fenntartás sem olcsó mulatság. Az üzemanyagról nem is beszélve. Azt hittük eddig, hogy a 300 Ft feletti benzin drágának számít? Nos a kis fenevadak 16-20-25%-os nitrometán keveréket zabálnak, melynek literje akcióban 999,- Ft.
A 80-as évek sztárgépe a C64 visszatért egy Joystick formájában. A joyba tömörített kompkat konzol 30 olyan legendás játékot tartalmaz, mely tuti megdobogtatja azok szívét akik megélték a computer játékok hőskorát. Többek között olyan klasszikusok mint a Summer Games, Winter Games, JumpMan Junior, Pit Stop és Impossible Mission, az első játék amely tartalmazott beszédet ("Stay a while, stay forever…")
Ismét egy doboz érkezett hozzánk, melyben egy 
