All posts in egyéb

Facebookra posztol a wi-fis mesterlövészpuska

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_15

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_15

Igaz nem olcsón, de megvásárolható a szuperfegyver, a TrackingPoint mesterlövéspuskája. Lézer, processzor, wi-fi, egy halom szenzor és mesterséges intelligencia segítségével mesterlövészt csinál bárkiből. Sajnos. A fegyvert egy texasi startup cég tervezte, az ára ellenére már sorbaállnak a vevők az érthetően megosztó portékáért.

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_05

Mindeközben a texasi Austintól nem messze, egy lőtéren, éppen egy teljesen kezdő, fogalom nélküli arc szorítja a puskatust a vállához, miközben a célkereszt mögül nézegeti az 500 méterre földbeszúrt emberformájú céltáblát. Pár másodperc eldörren a lövés, a bábú szemei között pedig ott figyel egy lyuk. Ilyen távolságból egy hasonló találat több évnyi kemény gyakorlás eredménye, a TrackingPoint-tal azonban az eddig legfeljebb FPS játékokon edződött gyakorlat nélküli kezdőnek is elsőre sikerül. A fegyveren 70 ember dolgozott 3 évig.

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_16

A puskán található hi-tech céltávcső egyértelmű, jó felbontású színes kijelzővel érkezik. A lövész a lézeres célzót a célra állítja, majd egy gombnyomással rögzíti azt. Egyszerűen, mint egy videójátékban. A különbség, hogy a ravasz meghúzása után a fegyver dönti el, hogy mikor dördül a lövés. A puskacső kilengése, iránya mellett figyelembe vesz minden lehetséges környezeti tényezőt, a szél erejét, irányát, a légnyomást, a kéz remegését, a lélegzetvétel ütemét, a távolságot vagy a cél mozgását.

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_12

A fegyveren található céltávcső a lézeres célzókészülék mellett egy ballisztikus számításokat végző procit és wi-fi jeladót is tartalmaz. A wi-fi kapcsolat segítségével a céltávcső képe továbbítható egy közelben lévő okostelefonra vagy tabletre. Bármelyik lövés visszanézhető, Youtube-ra vagy Facebookra posztolható.

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_04

Akárcsak a 3D nyomtatóval előállítható fegyver ellen, a TrackPoint fejlesztése ellen is rengetegen tiltakoznak. Egy olyan tudású fegyver kerülhet hamarosan a civilek, elmebajosok, bűnözők, terroristák kezébe, amellyel nagyjából gyakorlás, lövész tapasztalat nélkül 500-1000 méteres távolságból le lehet szedni valakit.
A cég azzal védekezik, hogy csak fegyvertartási engedéllyel lehet az eszközhöz jutni, az extra funkciókat pedig csak a tulajdonos jelszavát beütve lehet használni, anélkül a hi-tech céltávcső nem aktiválható. Egy másik fegyvert irányítva a tulajdonosra valószínűleg ez a jelszó gyorsan kideríthető…

trackpoint_fegyver_mesterlovesz_06

Ha békésebb vizeken maradva csak a sport- vagy vadászat célú felhasználását nézzük, akkor sincs sok értelme. Ilyen fegyverrel bárkiből lehet dobogós sportlövész (bár valószínűleg a fegyvert egyetlen olimpiára sem fogják beengedni a közeljövőben) vadászat esetén pedig egyenlőtlen feltételeket teremt, olyan ez, mint dinamittal horgászni. Nem túl fair.

A TrackPoint ára $22.000, azaz kb. 5 millió Ft. Videó:

Támad a tengeri robotteknős

naro-4

Eddig sok tengeri faj mintájára próbáltak meg úszó robotmodelleket kifejleszteni, többek között ráját, medúzát, naphalat és tonhalat sikerült mesterségesen is létrehozni, sőt a bionikus pingivinekről mi is beszámoltunk korábban. Svájci tudósok ezúttal a tengeri teknőst öntötték mechanikus köntösbe.

A Naro-Tartaruga névre hallgató robot az élő társaihoz hasonlóan meglehetősen gyors és mozgékony, mintegy 7.2 km/órás sebességre képes, és elülső két úszóját ugyanúgy egymástól függetlenül is tudja mozgatni, mivel mindegyik úszót 3 kar irányítja a három tengely mentén.

A robotteknőc legfeltűnőbb sajátossága a nagy alumínium-borítás, ami eltakarja az érzékeny műszereket, mint például a nyomásmérőt, a hőmérsékletet és a szivárgást monitorozó elektronikát, a vízáramlást mérő szenzorokat, továbbá a gyroszkópot,GPS-egységet, az iránytűt és a motort. Ezen felül egy i7-es dual processzort is kapott Naro-Tartaruga, valamint egy 48 voltos lítium-polimeres akkumulátort, sőt van még a fedélzeten egy BlueFox számítógépes vizualizációs berendezés is.

A 75 kilós, közel egy méter hosszú szerkezetet már 2010 óta fejlesztik, és ebben a hónapban jutottak el az első tesztekig, amikor is szó szerint bedobják majd a mélyvízbe Naro-t. A korábbi robothalas fejlesztések még csak azt a célt szolgálták, hogy lokalizálják a vízben lévő szennyeződéseket, illetve hogy kisebb fajok esetében a robotpéldány a veszélyesebb vizekről időben elterelje a haltársait – persze itt nem a cápákra kell gondolni, azt ők is észreveszik – ellenben a mélytengeri áramtermelő vízturbinák már eddig is sok áldozatot szedtek a gyanútlanul sodródó halrajok közül.

Ezzel szemben a teknőssel már a távolról irányítható, ember nélküli SeaQuest DSV expedíciókat készítenék elő, mivel jobban lehet irányítani és gyorsabb is az eddigi modelleknél, mindenesetre a 100 méteres merülési képesség már bíztató eredménynek tekinthető. A gonosz szemű fejrész mondjuk nem biztos, hogy a legbarátságosabb külsőt kölcsönzi Naro-nak, ám a farokrész és a fej úgy van kialakítva, hogy szükség esetén további modulokat lehet majd rájuk csatlakoztatni, és akkor már egy egész bionikus szimbiózis-telepről beszélhetünk, és talán kevésbé lesz ijesztő.

Hatlövetű csavarbehajtó

xlarge

Boltnyitást megelőző bútorszerelések közben jó barátunk lett a csavarbehajtó, de munka közben a hatos bit-szett fele elkavarodott a harmadik hét végére, illetve közben sem kényelmes a különböző végződések állandó cserélgetése.

A fenti problémára kínál frappáns megoldást a Worx SD félautomata csavarbehajtója, mely egy hatlövetű colt mintájára a forgótárban tárolja a hat különböző bitet, így cseréjük egy forgatással rendkívül egyszerű és a kis cuccok sem fognak elveszni, hiszen azok állandóan a tárban figyelnek.

A Worx SD 4V-os lithium aksival érkezik, 3 óra alatt tölthető fel teljesen, sötét sarkokban pedig egy beépített LED lámpa segíti a csavarbehajtást. Decemberben érkezik, Amazonon $50-ért már előrendelhető.

További csavarbehajtós pazarságok:

Túlélőcsomag zombi-invázió ellen

Zombie Attack

A tengerentúlon dúl a zombi-apokalipszis hisztéria. Az embereket már annyira foglalkoztatja a belebegtetett élőhalott invázió, hogy az elmúlt hónapban a kifejezés a Googleben is feltört a legkeresettebb kulcsszavak közé, sőt az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) kénytelen volt egy hivatalos közleményben nyugtatgatni a lakosságot, hogy no para, semmi jele egy olyan vírusnak, amely feltámasztaná és ellenünk fordítaná a holtakat. Persze, aki eddig is elhitte, annak csak lapát volt a tűzre.

Zombiinváziónál szerencsére még nem tartunk, de nem árt jó előre felkészülni, ha valóban beüt valamikor az élőhalottak inváziója. Az OpticsPlanet mindenesetre már előrendeléseket vesz fel egy olyan túlélőkészletre, ami szinte minden olyan eszközt tartalmaz, ami szükséges a túléléshez:

A Z.E.R.O. (Zombie Extermination, Research and Operations) készletben ahogy a neve is mutatja, az agyatlan támadók likvidálásán kívül egyéb hasznos kiegészítőket is találhatunk, például a T-vírus ellenszerének előállításához szükséges laborállomást, benne mérőpoharakkal, pipettákkal és Celestron-mikroszkóppal.

Persze a hagyományos védőfelszerelés sem maradt ki a csomagból, lézeres célzófény és testet fedő páncélzat mellett különböző kések és lőszerek is részét képezik a pakknak, viszont éles fegyverzetet sajnos nem kapunk hozzá, vélhetően ezt majd a vész idején magunknak kell megszereznünk elesett bajtársainktól vagy ha máshonnen nem, egy fegyverraktárból.


Sőt a lőfegyvereken kívül még a kaja is fájóan hiányzik a készletből, de legalább tájékozódni tudunk majd, ott az iránytű, digitalis karóra, éjjellátó szemüveg és hőkamera. Lemerülő eszközeinket pedig napelemről tölthetjük.

A Z.E.R.O. készletet mindössze 24.000$-ért árulja az OpticsPlanet (~5.7 millió Ft), és szeptembertől lehet majd hozzájutni, kérdés hogy addig nem szabadul-e ki a vírus. A csomag teljes tartalma itt: Z.E.R.O.

Kapcsolódó pazarSHOP ajánló budget túléléshez:

Nem eszik rendesen az 1 kg-os etalon

kilogram

Párizs közelében továbbra is nagy gonddal őrzik a kilogramnak mint hivatalos SI-mértékegységnek egy fémhengerből álló nemzetközi etalonját, amit a franciák nemes egyszerűséggel csak „Le Grand K”-ként emlegetnek. A tenyérnyi hengert még 1879-ben készítették el platinából és irídiumból, és azóta is a tökéletes kilogram-sztenderdként tekintenek rá, amihez csak viszonyítani lehet a többi súlymértéket.

Hogy védjék a külső hatásoktól (ujjakon lévő hidrokarbonát, nedvesség stb.), három burát is a henger fölé helyeztek, és ilyen körülmények között, hosszú évtizedekig lakat alatt tartják a súlyok és mértékek nemzetközi hivatalában. Nagyon ritkán, 40 évente egyszer azonban mégis előveszik Le Grand K-t (egy kis alkoholfürdő és polírozás után), hogy a világon létező több mint 80 darab replikájával összemérjék, mert ugyanis ha bárki a kilogramm pontos, sztenderd mértékét szeretné felhasználni, akkor ezt csak a másolatok alapján tudja megtenni, Le Grand K ülhet tovább békésen saját burájában.

A legutóbbi összeméréskor azonban szó szerint homok került a jól működő gépezetbe, a legutóbbi méréskor ugyanis azt vették észre a kutatók, hogy az eredeti fémhenger körülbelül 0,05 milligrammot vesztett a súlyából a replikákhoz képest, ami pont egy homokszemnek felel meg. Azóta is tanakodnak rajta, hogy ez mitől lehet, egyesek a másolatokat hibáztatják, mondván a gyakoribb igénybevételük miatt biztos azok gyarapodtak, de akadnak, akik szerint a burában a fémhengerből szivárgott el egy kismennyiségű gáz, egy biztos: kezd megdőlni a tökéletesség mértéke.

Mindenesetre már dolgoznak azon, hogy másféleképp sztenderdizálják a súly mértékegységét például a méterhez hasonlóan, ami Le Grand K mellett egy fémrúdként kezdte pályafutását, majd 1983-ban nyugdíjazták, és helyette már egy méternek azt a hosszúságot tekintik, amit vákuumban a fény 1/299.792.458 másodperc alatt tesz meg.

Ausztrál kutatók például egy egykilós szilíciumgömbben számolgatják az atomokat, hátha abból tudnak valamilyen abszolút értéket kinyerni, az USA-ban pedig elektromos feszültséggel játszanak, miszerint mennyi volt feszültség szükséges egy bizonyos tömeg „lebegtetésére”.

A hétköznapi életben (pl. a piacon) minket ugyan nemigen zavarna egy hajszálnyi különbség, hiszen egy sokat látott kisboltos továbbra is SI precizitással tudja, hogy milyen magasról kell 85 deka párizsit a mérlegre ejteni, hogy pont 1 kg-nak látszódjon. A dörzsöltebbek pedig simán visszakérdeznek, hogy “kettő lett, maradhat?” amikor mi csak 1 db almát kértünk…

Azonban százezres-milliós nagyságrendekben elég komoly zavart okozhat a sztenderd egység megingása, arról nem is beszélve, hogy pár mértékegység a kilogrammra épül, mint például a joule, ami annyi kifejtett energiamennyiséget jelent, ami egy 1 kg-os tömeg 1 méterre való elmozdításához kell. Vagy ott van még a candela, ami a fényerősség mértékegységeként használatos, azt joule/másodpercben mérik. Egy sor SI-mértékegység kerülhet tehát bajba, ha nem pontosítják a kilogramm sztenderdjét, becslések szerint főleg az elektronikai iparban fogják ezt megérezni a következő évtizedekben. A kutatás és méricskélés még folyik, addig is Le Grand K ül a trónján, amíg nincs tökéletes utód.

Heli-pad emberi meghajtással – Lebegés már közel egy percig

helipad_1

Leonardo Da Vinci már a 15. században kísérletezett ember hajtotta egyszemélyes helikopterrel, de ő is csak tervrajzok szintjéig jutott, a repüléstörténetben mindenesetre az egyik legrégibb talánynak számít a pedálos meghajtású propelleres szerkezet levegőben tartása, de úgy néz ki, mára már elérhető távolságba került a gyakorlati megvalósítása. A Marylandi egyetem tanulóiból toborzott csapat a campus kosárlabda-pályáján eszkábálta össze a Gamera II névre hallgató négypropelleres monstrumot, amivel két napon keresztül egyfolytában teszteket végeztek.

A propellerek egyenként 14 és fél méter átmérőjűek, a jármű hosszúsága pedig több mint 32 méter, majdnem az egész pályát el is foglalja, viszont a szerkezet súlya mindössze 32 kiló, ami nagyrészt a szénszálas kivitelezésnek köszönhető.  Tavaly a Gamera előző verziója még csak 10 másodpercet tudott a levegőben maradni és több mint 45 kilót nyomott, a II-es változattal viszont már 50 másodperces rekordidőt tettek meg a föld fölött lebegve körülbelül 60 centis magasságban.

Az egyetemisták a heli-pad pedáljainak taposása mellett még kézimeghajtást is bevetettek némi extra felhajtóerő reményében, de még így is kevesebb mint egy lóerőnyi teljesítményt tudtak produkálni, ez sajnos még kevés ahhoz, hogy megnyerjék az Igor I. Sikorsky Human-Powered Helicopter Competition 250.000 dollár összdíjazású versenyét, ahhoz ugyanis 60 másodperces lebegés szükséges mintegy 3 méteres magasságban, plusz mivel helikopterről van szó, egy 10 négyzetméteres területen belül kell tartani a repülési pályát. A céltól azért már nincsenek messze és a jelenlegi rekordot így is ők tartják, a legutóbbi ilyen jellegű repülést japánoknak sikerült elérnie még 1994-ben, az ő részidejük 19 másodperc volt.
Videó a tovább után!

Helipad videó itt…

Felfújható szélturbina az atmoszférában

Altaeros Energies 35ft Prototype

Szélturbinákat már mindenfelé látni a világban, azonban egyesek szerint ebben még kissé „földhözragadt” a technológia, és nem nagyon rugaszkodtak el a földfelszíntől (illetve pár esetben a tengerfenéktől). Az USA Maine államában az Altaeros Energies vállalat viszont már kísérletezik egy olyan szélturbina-prototípussal, ami már nem fixen egy póznához van rögzítve, hanem annál sokkal mobilabb és képes nagyobb magasságokba emelkedni.

Az Airborne Wind Turbine (AWT) egy mintegy tíz méter széles, héliummal töltött, lebegő szélerőmű, ami tulajdonképpen bárhol felfújható és leereszthető, éppenséggel akár egy hajóra is pakolható, és csak egy kábellel kell rögzíteni, amin keresztül a generált áramot elvezetik a felszínre. Az atmoszféra felsőbb rétegeibe eresztett szélturbina létjogosultságát az adja, hogy legalább kétszer annyi áramot termelhet hagyományos társaihoz képest, ugyanis egyes szakaszokon kb. 5-ször akkora is lehet a szélsebesség, mint a tengerszinten, nem is beszélve annak állandó intenzitásáról, ami nem mindig jellemzi a földfelszíni szélcsatornákat.

A prototípust egyelőre 100 méteres magasságban „eregetik”, de elviekben akár 300 méterig is elmehetnének, hogy maximális teljesítményt érjenek el vele. Amúgy első körben a léghajós szélturbinát a dízeles generátorok leváltására szánják, és többek között katonai bázisokon, kisebb falvakban és katasztrófa sújtotta övezetekben tehetne jó szolgálatot, mivel rendkívül költséghatékony és könnyen mobilizálható, mindenesetre a cég már keresi a partnereket a kereskedelmi forgalomba hozatalhoz.

Kapcsolódó cuccok: