Javában dúl a PMA, így csak kapkodjuk a fejünket a digicam bejelentések között. A Samsung standon is bemutatkozott jópár újdonság. A kompaktok közül leginkább a TL500-as emelkedik ki, ugyancsak ígéretesnek tűnő F1.8 értékű Schneider KREUZNACH lencséjével.
A mainstream objektívek csupán F2.8-as értékkel rendelkeznek, talán a Canon G3-ban volt még F2.0-ás, de TL500-aséhoz hasonló F1.8-as objektívvel kompakt gépek között nemigen találkozhatunk, talán csak a Ricoh GR digital III ér a nyomába, igaz ott a zoom már nem fért bele a büdzsébe. A Samsung TL500-as viszont a 24-72mm zoomtartomány végén is még F2.4-es értékkel büszkélkedik. Az elektronika és az ötszámjegyű ISO értékek kompenzációja nélkül a kiváló lencsével, így is remek fotókat lőhetünk és a mélységélesség nyújtotta lehetőségeket is jobban kihasználhatjuk.
A számos manuális beállítási lehetőség könnyedén elérhető és egészen jól kézre áll a két tekerőgombon keresztül, a bemozdulást pedig a dupla képstabilizátor segít elkerülni. A kihajtható kijelző minden valamire való kompaktban követelmény, itt is a pixelek számában kelnek versenyre a konkurensek. A Samsung ezzel szemben LCD helyett egy gyönyörű kihajtható AMOLED kijelzővel tesz pontot az esteleges vita végére.
Persze egy gép sem lehet tökéletes. Értetlenül állunk a videó rögzítési képességek előtt. Hogyan elégedhettek meg a tervezők a 640*480-as felbontással 2010 elején, amikor minden a full HD1080p-ról szól. Igaz a legközelebbi versenytársa a Canon S90-esben is csak SD képrögzítési képességekkel bír.
A TL500-as tavasszal érkezik $450 (86 900,- Ft) körüli árcetlivel. Megapixelek, számok, adatok a tovább után.
A Hasselblad a professzionális fényképezőgépek esetében eléggéjól csengő márkanév, nem csoda, hogy nagy érdeklődés kíséri a legújabb H4D-s széria bemutatását is. A Hasselblad H4D-40-es modell a képeket már elképesztő részletességű, 40 megapixeles felbontásban készíti, bár ez még így is csak a középformátumú kategóriába esik.
A 40-es váz újdonsága abban rejlik, hogy ezt a 40 millió pixelt egy 33 x 44 mm-es CCD-szenzorral állítja elő, ami tulajdonképpen kétszer akkora, mint a dSLR-es kategóriában megszokottabb 36 x 24 mm-es érzékelő. A korábbi modellekhez képest gyorsabban készít sorozatfelvételeket, magasabb ISO-val működik, és pontosabb az autofókusza, köszönhetően az újonnan kifejlesztett „True Focus” automatikus élesség-állító technológiának és a Phocus 2.0-ás szoftvernek. Kérdés, hogy egy tökéletes kép elkészítése minden pénzt megér-e, ugyanis a H4D-40-es fényképezőt potom 20.000$-ért (~4 millió Ft) lehet majd megvenni, természetesen a Phocus 2.0 és egy 80 mm-es objektív kíséretében.
Az Avatar új lendületet adott a 3D-s mozinak, érthető módon a digitális videókamerák piacán sem kellett sokat várni a koncepció megjelenésével. Az Ikonoskop A-Cam3D egy olyan kézi kamera, ami 3D-s felvételeket tud készíteni 1920x1080-as felbontásban, mindezt úgy, hogy két képet rögzít egyszerre a kétlencsés optikával.
Magát a nyers videót DNG-formátumban tárolja, 12 bites színmélysége és 25-30 fps-felvevő sebessége sem hangzik rosszul. Tulajdonképpen két darab 2D Ikonoskop A-Cam kombinálásáról van szó, de valószínűleg sokkal drágább lesz a végeredmény, mivel csak külön rendelésre gyártják majd a terméket. Kérdés, hogy mit vennénk fel vele és néznénk később szívesen 3D-ben, illetve hogy milyen „mélységet” ad a felvételeknek a szokványos videókhoz képest…
Két hét múlva kezdődik a PMA 2010, a legnevesebb fotótechnikai kiállítás. A gyártók pár napja elkezdték kiszivárogtatni soron következő bejelentéseiket. Az egyik legizgalmasabb cucc az Olympus ultrazoom sorozatának legújabb modellje, mely az elvárásoknak megfelelően ismét rekordot állít be, már ami a zoomátfogást illeti.
Az Olympus SP-800 UZ , nagylátószögű, 28-840mm gyújtótávolságú 30x ultrazoom optikával felvértezett, 14 megapixeles gépének másik érdekessége, hogy nem feltétlenül kell hozzá SD kártyát vennünk, hiszen egész tisztes 2GB-os belső memóriával rendelkezik. Ekkora zoomátfogásnál főleg kompakt kategóriában a képminőség/torzítás mindig kérdéses. Tesztképeket nem láttunk így bizakodunk. Ilyen zoommal kitartani sem egyszerű, így ugyancsak jól jön a mechanikus és digitális technológiát ötvöző kettős képstabilizátor vagy a 10fps sebességű sorozatfelvétel az akciókhoz.
A fotók megosztása egyszerű: az [ib] szoftver alkalmazásával kiválogathatjuk képeinket a rajtuk szereplő személyek szerint (melyben az arcfelismerő funkció segít), helyszín szerint (GPS technológiára alapozva), valamint események szerint. A képeket, videókat HD minőségben is visszanézhetjük a HDMI kimenetnek köszönhetően.
További paraméterek, funkciók: 3” LCD kijelző 16:9 formátumban, 230,000 képponttal, HD videó, arcfelismerő és árnyékkompenzáló technológia, Intelligens-automatikus (i-Auto) üzemmód és követő AF, mágikus szűrők :), retus üzemmód, beépített panorámakép funkció, vaku, beépített help,
Az Olympus SP-800 UZ és a 15x zoomos kistesó SP-600 UZ 2010 márciusától kapható titánszürke színben, €350 (94 900,- Ft) és €250 (67 900,- Ft) árcetlivel.
Profi minőséget megkívánó feladat esetén biztos nem hagyatkoznék egy iPhone-ra (arra ott a Canon 5D Mark II), de tény, hogy a 3GS-ben megjelent videórögzítési képesség sokszor nagyon jól jön. A nyilvánvalóan a tökéletestől messze álló képminőség (persze mobilok között erős) mellett a másik legnehezebb dolog az apró kütyü stabilan tartása. Persze, ez nem jelenti azt, hogy bárki könnyű szívvel kicsengetne $129-t (24 990,- Ft) az OWLE ágyúval-verébre, enyhén túltervezett megoldásáért.
Az OWLE (Optical Widget for Life Enhancement) masszív galvanizált alumínium váza egyébként egy ergonomikus markolat, súlya révén stabilan tudjuk tartani az iPhone-unkat videófelvétel közben. A mobilt először egy szilikontokba kell helyezni, majd a dokkolóba pattintani. Ezen felül találunk még rajta egy kis mikrofont, ami jacken keresztül illeszkedik a telefonhoz és valamivel jobb minőségű hang rögzítését teszi lehetővé. Kapunk mellé még egy 0.45x-ös tele/macro lencsét is, egyébként pedig a 37 mm-es foglalat bármilyen kompatibilis lencse fogadását lehetővé teszi, ha a dobozban érkező nem elégítené ki mobil-operatőri vágyainkat. Videó a tovább után.
Létezik-e még olyan újdonság a fényképezők piacán, ami eddig még nem jelent meg? Ezek szerint igen, a Nova DSLR a fényképezőgép kézben tartásában jelent egy teljesenúj szemléletet. Eric Fong tervei alapján készítették, és leglényegesebb ismertetőjegye, hogy a lencse rész alatti fogószerkezet kétfelé nyitható, és két kézzel megfogható. Leginkább egy konzoljáték (pl. PlayStation) távirányítójához lehetne hasonlítani, a funkciógombok is úgy lettek kialakítva, hogy az ujjakkal könnyen vezérelni lehessen, jobb és balkezeseknek egyaránt.
A célcsoport világos: azok a gamer-ek, akiknek konzolos joystick-okra van ráállva a keze, valószínű, hogy fényképezés közben is jobban boldogulnak a megszokott rutinfogásokkal, arról nem is beszélve, hogy így már talán kimozdulnak otthonról. Az összehajtott fogórész azoknak nyújthat segítséget, akik egy kézzel szeretnének fotózni, így a másik kéz szabadon maradhat. Egyelőre csak koncepcióról van szó, de vélhetőleg a Canon-on kívül más cég is lecsap majd az ötletre.
A Leica M7-es típusú fényképezők közül talán a limitált kiadásban kapható Hermes Edition modellek a legmutatósabbak. A 35 mm-es fényképező ezüst-krómos és színes borjúbőr-borítást kapott a francia Hermes cég jóvoltából, választhatjuk a hivalkodó narancssárga berakást, illetve a barnás „etoupe” árnyalatút. Jár hozzá panoráma-lencse, egy LEICA SUMMILUX-M 35 mm f/1.4 típusú objektív, lencsefedő, passzoló tok és nyakba akasztható pánt is.
Ami igazán különlegessé teszi a szériát, az az ára: kapaszkodjunk meg, 8.550 fontba kerül (~2,5 millió Ft)! Nem egy átlagember pénztárcájára szabták ezt a márkát, még az eredeti M7-es széria is 5.000 dollárt kóstál (~900.000 Ft). A Hermes Edtiont decembertől kezdik forgalmazni, elsőként az Egyesült Királyságban, ott talán akad vevő rá.
Kifejezetten a gyerekeket célozza meg a BigShot fényképező. A Columbiai Egyetemen működő Computer Vision Lab kifejlesztett egy olyan fényképezőgépet, ami tulajdonképpen egy készlet, amit a felhasználónak először össze kell raknia ahhoz, hogy működjön, a színes műanyag alkatrészekkel ez bizonyára (szó szerint) gyerekjáték lesz. Igazi IKEA-közeli élmény. A módszer a gyerekek számára érthetőbbé teszi a készülékek elektronikai felépítését, és a fényképek készítésével kapcsolatban is több tapasztalatot tudnak szerezni. Ritkán látni ilyet, inkább az a jellemző megközelítés, hogy nehogy megbontsuk egy megvett készülék egyes alkatrészeit, mert azzal elveszíthetjük a garanciát, vagy szimplán tönkretesszük a gépet.
Az egyszerűség kedvéért a BigShot elemmel működik (egy lítium-ionosos akkumulátor beszereléséhez nyilván több tudás és precízebb alkatrészek kellenének), de akár tekeréssel is feltölthetjük, 6 tekeréssel már el is készíthető egy kép. Többfajta lencsével is próbálkozhatunk, csak át kell tekernünk a lencséket a forgó kerékkel, mint egy 3D-s képnézegetőben. Az árcetliről egyelőre nincs hír, de az biztos, hogy ezzel a módszerrel a gyártási költségek egy része megspórolható lesz. A műszaki paraméterek pedig most kevésbbé érdekesek, ezzel biztos nemfogunk csúcs fotókat készíteni, de a célra tökéletes.
Tavaly a Flip Mino indította el a Tesco gazdaságos műanyag, kihajtható USB pöckös camcorder hullámot, melyek létjogosultságukat leginkább az online videómegosztók népszerűségének köszönhetik. Ezen szegmens egyetlen célja az olcsó videórögzítés, és minőségben is csak azt a szintet próbálják megütni, ami egy YouTube feltöltéshez bőven elégséges. Igaz már jó ideje megbirkózik a YouTube a HD videókkal is.
A Vivitar DVR 150-es a legújabb versenyző ebben a kategóriában. 640x480-as videót rögzít 30 képkocka/mp sebességgel, 2GB-os, de SD kártyával 4-re bővíthető memóriájába. Különlegessége, hogy 5 métering vízálló és éjjellátó, infra funkcióval is rendelkezik. Tökéletes archíválóeszköz masszívabb bulikba. Sötétben, félhomályban is elboldogul és ha leöntjük, vagy belesik WC-be azt is túléli. Viszonylag olcsó, így vigyázni sem kell rá annyira.
Zsebben simán elfér. Méretei: 111mm x 60mm x 22mm (100 g). Sajnos ez a méret az optikai zoomot már nem bírta el, a digitális 8x zoom pedig tudjuk mennyit ér. Egy 4,5cm átmérőjű LCD kijelzőnek viszont jutott hely cserébe. Találunk még rajta TV kimenetet és használhatjuk webkameraként is. Négy színben érkezik, mindössze $49-os (8990,- Ft) árcetlivel.
A Canon EOS 1D sorozat kétségkívül az egyik, ha nem a legnépszerűbb profi DSLR, a Canon mindenkori csúcsmodellje, mely eddig három szériát élt meg, ma reggel pedig bejelentették a legújabbat, a Mark IV-et, mely mint elvárható volt szinte minden paraméterében túlmutat elődjén. Persze vannak 1D sorozatnál komolyabb és drágább vázak (pl. Phase One, Hasselblad, Leica S sorozat stb.), de ha az ár/értéket (a profi kategóriában), felhasználhatóságot, sokoldalúságot nézzük, akkor mindenképpen az egyik legjobb vétel, annak, aki megengedheti magának.
Egyébként fura, hogy a Mark III után nem az ötös, hanem a négyes következett, hiszen a japánoknál a négyes még baljósabb jelentésű, mint nálunk a 13, nem csak általános szerencsétlenséget, hanem kimondva egyenesen halált jelent, így nem csoda, hogy a szigetországban 4 helyet 3 golflabda kerül egy csomagba, a szállodákban nincsen 4-es szoba és sokszor a 4. emeletet is átugorják. Illetve ha a kedvenc Canon Powershot G szériámat nézzük, ott is láthatjuk, hogy a G1-G11 sorozatból a 4-es valóban kimaradt. Na ennyit a japán 13-ról, vissza a fényképezőgéphez.
Nézzük a legfontosabb újításokat, majd a desszertet a végén! Az APS-H méretű CMOS képérzékelő 10-ről 16 megapixelesre hízott. Sorozatlövésben masszív 10 kép/mp-es sebeséggel pörgeti a rendszert és 121 JPEG-ig bírja egy szusszal. A 45 pontosra bővült autofókusz rendszer 39 kereszt típusú érzékelővel minden körülmények között állja a sarat. A 3”-os Clear View II LCD kijelzőn élőképet mutat. Belsejében kettős DIGIC 4 képfeldolgozó proci ketyeg és nem hiányozhat az EOS integrált tisztítási rendszere sem.
A két legizgalmasabb funkció, paraméter maradt a végére. Az 1D Mark IV is megkapta a kistesó 5D-ben már bemutatkozott full HD (1080p) mozgóképrögzítési képességet, mely szintén lélegzetelállító dolgokra képes. 720p-bn egyébként 60 képkocka per mp-cel, míg 1080p-ben 24-25-30 fps-sel tud videót rögzíteni.
Másik érdekesség a rendkívül nagy, négy lépéssel 102400-ra kibővített ISO tartomány, melynek segítségével majdnem teljesen sötétben, minimál fénynél is érdekes dolgokra képes.
És ez utóbbi két funkciót ki is demonstrálhatná hitelesebben, mint az 5D promo/demo kisfilmjét (szintén kötelező darab!) forgató Vincent Laforet? Természetesen Vincent már jó előre megkapta a prototípust, hogy a mai bejelentésig legyen ideje leforgatni az 1D Mark IV full HD, képrögzítési és szinte éjjellátó képességeit bemutató éjszakai üldözős kisfilmet, mely a tovább után megtekinthető. Ja és az árcetli: $4999 (925 000,- Ft)
Mamutfenyőfotósnak lenni sem könnyű. Az 100 méteres fák általában nem egy sivatag közepén magasodnak, hanem ahogy azt a fáktól elvárhatjuk erdőben, sok hasonló méretű fa között élnek (cserébe legalább nem mozognak). Így messziről legfeljebb a tetejüket lehet lefotózni, közelről, alulról, nem túl előnyös szögből pedig szintén nem sokat látunk. Hiába fel kell nőni a feladathoz.
Michael Nichols, a National Geographic természetfotósa már évek óta csak fákat fényképezget és megelégelte, hogy a mamutfenyőkről nem lehet rendes egészalakos képet készíteni, így gondolta túljár az eszükön.
A kaliforniai Prairie Creek Redwoods parkban szemelte ki leendő modelljét egy 1500 éves 100 méteres magas mamutfenyő képében. Michael és csapata közel egy évig tervezgették a projektet, közben többször megmászták a faóriást.
Végül egy speckó giroszkóppal egyensúlyban tartott szerkezetre három különböző irányba néző fényképezőgépet rögzítettek, melyet egy robotikus, távvezérelhető csigával felhúztak a fa tetejére. Három hét munka és próbálgatás után összeállt a dolog. A lefelé ereszkedő szerkezettel a fa minden apró részletét befotózták, majd az így született 83 fotóból összeállt a függőleges panorámakép.
Az 1 év + 3 hét alatt elkészült fotó költségvetésére (engedélyek, emberek, biztosítás, fotós cucc stb.) azért nagyon kiváncsi lennék....
A végső mamutfenyős panorámakép és az “így készült” videó a tovább után.
A látványos akciófilmek nélkülözhetetlen eszközei a slow motion betétek. Nincs igazi mátrixos levegőben szaltózva lövöldözés, az autópályát felgyűrő tartálykocsi robbanás, szamuráj karddal visszafordulásból lefejezés, sziklaszilárd tekintettel lassított tempóban a kamera felé vonulás vagy egy a kilőtt golyó száguldása közben kimerevített pillanat egy jófajta slow motion kamera nélkül.
Az ilyen jelenetek általában úgy készülnek, hogy egy 400-600 fps kamerával rögzítik a jelenetet, majd a normál 24-30 fps visszajátszási formátumban nézve gyakorlatilag egy 20-ad sebességre befékezett felvételt látunk, mintha megállt volna az idő.
Speciális, még látványásabb megmozdulások esetében 1000 fps sebességű kamerákat használnak. A címben is emlegetett VisionResearchPhantom v12-ese pedig nem egy Roll Royce modellt takar, hanem az elérhető legdurvább slow motion kamerát, mely elképesztő 6900 képkocka per másodperc sebességgel képes kiváló minőségű 1280x720 HD filmet rögzíteni. Ha pedig nem kell a HD és beérjük kevesebbel, akkor egy kb. TV minőségű 512*512 felbontással már 21 000 fps-re képes, míg elméleti maximuma 1 millió képkocka másodpercenként, igaz ekkor a felbontás már csak 128x8 pixel, amit biztos nem mozgóképrögzítésre használnak.
Árcetli ismeretlen, csak érdeklődésre. Ami pedig így kezdődik azt általában dollár százezrekben mérik. Mindenestre a napi bérleti díja $2500 (480 000,- Ft). Viszont ha nem "mozi minőségű" kamerára vágyunk, de ragaszkodunk mondjuk a hobbi 1000 FPS-hez, akkor az már egészen baráti áron elérhető egy Casio Exilim EX-FS10 (69 900,- Ft) vagy EX-FC100 (79 900,- Ft) digicam formájában.
De hogy mire is képes a Phantom v12? Videók, linkek a tovább után:
