A hátizsákok rendeltetését nem kell hosszan ecsetelni: általában gyalogos utazáshoz használja mindenki, és miközben rövidebb-hosszabb időt a szabad levegőn töltünk, jobb esetben ér is bennünket némi napfény. A hátitáska eddig kihasználatlan felületeire nyújt megoldást a Neon Green cég új termékvonala, a Soular Power hátitáska-kollekció. Ellentétben egyes miniatűr napelemes kütyükkel, itt a napelemmel lefedett terület nagysága már eléggé hangsúlyosnak mondható. A kisebb Piggy Back táska praktikusabb a kisebb cuccok számára, és a legjobb az benne, hogy a napelemes része lecsatolható és tulajdonképpen bármilyen más hátizsákra rátehető, maximálisan 11,1 voltos feszültséget képes előállítani.
A nagyobb Capsoul pedig, ami amúgy egy nagyra nőtt bogárra emlékeztet, 3 részből áll és szabadon átvariálható válltáskára és kézben hordozható változatra. Leginkább a mobiltelefonok, mp3-lejátszók és más kisebb eszközökhöz lehet hasznos a töltés, ami ugyan nem lesz a legjobb teljesítményű, de legalább zöld energia hasznosul. Színválasztékban sem szűkölködnek majd, azonban ár és megjelenés tekintetében még nincs bővebb infónk.
Azt hiszem elmondhatjuk sikeresen vette az első nagy megmérettetést Abu Dhabi frissen átadott F1 versenypályája a Herman Tilke tervei alapján készült Yas Marina Circuit. A természetes félszigeten (ez az Egyesült Arab Emirátusokban nagy szó!) elterülő több mint 160 hektár kiterjedésű giga-komplexum rendkívül gyorsan készült el. A teljes beruházás mintegy 36 milliárd dollárba került.
Nézzük mit tud a pálya! Hivatalosan, középen mérve 5555 m hosszú, azonban a tökéletes íven haladva 5491 m-re rövidül a 12-16 méter széles aszfaltcsík. Összesen 20, 9 jobbos és 11 balos kanyart tartalmaz, érdekessége pedig, hogy az órajárásával ellentétesen kell haladni. A leghosszab egyenes 1173 méter hosszú, amelynek a végén 317km/h-ra gyorsítanak a versenyzők és ez nem a célegyenes.
A kanyarok közül a 180 fokban visszafordító hajtűkanyar talán a legérdekesebb, mely egy stadion szerű lelátó előtt halad el. Egyébként az együttesen 50 000 néző befogadására alkalmas lelátók mindegyike fedett, ebben is egyedülálló. Persze esőtől nem igazán kell tartani, inkább könyörtelen napsütéstől védenek a tetők.
Az öt és fél kilométeres pálya egy kis trükkel két kisebb (3,15 km + 2,36 km) pályára osztható, melyeken akár egyidőben is tarthatnak versenyeket.
A pálya vége felé egy futurisztikus híd alatt húznak át a versenyzők, mely nem más mint a pálya közepére épült 5 csillagosYas Hotel két felét összekötő üvegfolyosó. Az inkább olimpiai sportcsarnokra emlékeztető 217 méteren átívelő kupolát 5800 gyémánt alakú üvegpanel díszíti, mely sötétedés után pazar megvilágításban pompázik.
A hotel mind az 500 szobájából remek kilátás nyílik a pályára, persze ennek durván meg is kérik az árát. A város vezetősége a szegény turistákra való tekintettel az 5 csillagos hotelek, így a Yas Hotel esetén is $1100-ban (205 000,- Ft) maximálta egy éjszaka árát, ami még a $600-os (110 000,- Ft) 3 napra szóló versenyjegy árakhoz képes is elég húzós! Igaz a VIP jegyekért ennek többszörösét $4500-t (835 000,- Ft) kellett leszurkolni és az elnöki lakosztályt természetesen nem érintette az ármaximalizálás, csak a mezei deluxe szobákat. Az 570 m2-es lakosztályban 1 millióba fájt egy éjszaka. A hotelhez saját yachtkikötő is csatlakozik, aki azzal érkezne.
A Yas komplexum harmadik nagy látványossága lesz a 2010-ben megnyíló Ferrari World, mely a világ legnagyobb beltéri vidámparkja címre tör. Az impozáns, tűzvörös csarnokban több mint húsz hullámvasút és egyáb attrakció kap helyet. A Formula One hullámvasút a versenypálya vonalát követi, az utasoknak pedig hasonló élményben lehet részük, mintha egy F1-es autóban zúznának végig a pályán. A G-Ride pedig csarnok tetjén lévő lyukon keresztül 60 méter magasra katapultálja az izgalomra vágyókat. Még több fotó a tovább után!
Az elmúlt két hétben kivételesen munkaügyben körbeutaztuk Angliát, 1400 km-t nyomtunk le jobbkormányos autóval az út rossz oldalán. A legnagyobb „vidéki” városokat látogattuk végig. Az északon lévő New Castle Upon Tyne-ból indultunk, ahova londoni átszállással egy nem túl bizalomgerjesztő légcsavaros géppel érkeztünk és végigkanyarogva az országon lementünk egészen délre Portsmouth-ig, miközben a kelet-nyugati oldal sem maradt ki. Általában mindenhol csak egy legfeljebb két éjszakát töltöttünk, aztán tovább a következő állomásra feszített tempóban. Ha toplistát kellene felállítani, akkor talán Birmingham végezne az élen, de nagyon szorosan ott lenne a nyomában Norwich, Manchester, Leeds és Portsmouth is.
Kezdetben nagyon para, de 1-2 nap alatt meg lehet szokni
Szállásaink legalább annyira változatosak voltak, mint maguk a városok. A sokcsillagos 38 m2-es tengerre néző szobától, a lepusztult butikhotelen keresztül az igazi kuriózumig a nitenite cityhotels6,8 m2-es kis hi-tech odújáig. És ezzel végre elérkeztünk a post tárgyához.
Folytatás és fotók a legkisebb hotelszobáról a tovább után...
A kütyük egyre inkább hozzánk nőnek, így természetes, hogy nem szívesen maradunk mobilunk, laptopunk, mp3 lejátszónk nélkül szabink alatt sem. A fényképezőgépről nem is beszélve, mely már régóta elengedhetetlen kelléke a nyaralásnak. Hazaérve pedig az első dolgok egyike a fotók áttöltögetése a számítógépre, azok nézegetése, mutogatása, rendszerezése, válogatása illetve valamely közösségi oldalra történő feltöltése is már rutinfeladat szinte bárkinek.
Akik nem akarnak várni, amíg hazaérnek, a repülőn vetített B kategóriás filmeket pedig már háromnál többször látták azoknak lehet kellemes megoldás a Panasonic legújabb repülőkre tervezett kijelzője, mely nem csupán egy kijelző. Kompatibilis a legtöbb mp3 lejátszóval, pendrive-val, usb-s mobillal, iPhone-nal és digitális kamerákkal. Az eXConnect nagyméretű kijelzőjén szabadon böngészgethetjük, megjeleníthetjük és lejátszhatjuk saját zenéinket, fotóinkat és filmjeinket. A készülék világ országainak 2/3-adában megkapta az engedélyt és már számos légitársaság érdeklődik a termék iránt, mely már idén szeptemberben megjelenhet egyes járatokon. Hozzánk legközelebb a Swiss Air-en találkozhatunk majd vele.
A világ egyik legnagyobb helikopteréből a hatalmas orosz Mil V-12-esből összesen csak két darab prototípuskészült 1968-ban. Az egyiket 2004-ben megvásárolta egy amerikai befektető, hogy azt felpimpelve az óceánjárókon megszokott luxust hozzon létre a levegőben. Igaz 2500 helyett csak 9 db kétszemélyes kabinnal.
A szobákban egy 5 csillagos szállodától elvárt berendezéssel találkozunk: saját fürdőszoba, minibar, minihifi, LCD TV, WiFi, szobaszervíz és a rotorok miatt természetesen az extra hangszigetelés sem maradhat el, bár egy óceánjáróval ellentétben az körút során az utazás lényegesen rövidebb, mint a földön töltött idő. A kabinokat a kis terek praktikus berendezéseiről és reptéri minihoteleiről ismert Yotel tervezte.
A bálna 42 méter hosszú, 28 méter magas és 105 tonnávalis fel bír emelkedni. Maximum sebessége 255 km/h, utazósebessége 237. Eredeti hatótávolsága 515 km, melyet az üzemanyagtartályok megnövelésével 1296 km-re terjesztettek ki.
A 2 hetes amerikai és európai körutakra június 26-tól lehet befizetni, egyelőre ismeretlen összegért. A méretarányok meggyőzőek. További infó: Hotelicopter
Update ápr.1.: nyilván hoax, a yotel.com ápr.1-re időzített viral kampányáról van szó
Vegasban nincs sima, hagyományos szálloda, a csillogó luxus mellett a kötelező tematikus hotelek csábítják a népet. Mindegyiknek van van valami különlegessége. Vagy a világtörténelmet és kultúrát földbetiporva megalkotják valamelyik világhírű épület, város csillogó, de mégis műanyagból kiöntött mását (legdurvább a második emeleten lévő velence, ahol a sok száz méter hosszú mesterséges lagúnákon lehet gondolázni az eget, vonuló felhőket pedig a plafonra vetítik, de erről majd később....) vagy egyéb legekkel teszik a hotelt egyedivé.
A szerényen csak Sztratoszférának keresztelt szálloda 100 emeletes tornya 345 méteres magasságával töri meg Vegasi panorámát. Az USA legmagasabb kilátótornya és a második legmagasabb épület a Mississipitől nyugatra. Már önmagában is meghatározó jelenség Vegasban, nem beszélve a közel 2500 szobás kapacitásáról és 7000 nm-es kaszinójáról, de ez még csak a kezdet. Az igazi meglepetés és adrenalinbomba a torony tetején vár minket.
Bring extra underwear
Nagy bátran lecsengettük a beugrót és némi sorbanállás után a lift felrepített minket közel 350 méterrel a város felé, ahonnét pazar kilátás nyílt a 6,5 km-es Strip-re (főutca) és a teljes metropoliszra. Aztán nagyjából idáig tartott a bátorság... elhatároztuk, hogy a torony tetején lévő három adrenalinpumpa közül legalább egyet kipróbálunk, mert mi az nekünk, ha kiültünk az ugyanilyen magas Makaói tornyon lévő skywalk peremére.... de végül a látványtól is leizzadtunk, így a nagy elhatározás után szégyenteljes visszavonulót fújtunk. Lássuk szépen egyesével mitől paráztunk be.
Már a liftajtó is csalogató
Insanity - A vállalkozókedvűek beülnek 4 pár felülről felfüggesztett székbe. Az óriás polipkar pedig belógatja több mint 300 méterrel a város fölé 15 méterrel a torony peremén kívül, majd egyre gyorsulva elkezd forogni a szerkezet, mígnem a centrifugális erő el nem éri a 3G-t, aminek következtében a lesápadt utasok az ülésekbe lapulva arcal lefelé forognak körbe. Valahogy így (+ videó itt: insanity)
Az X-Scream egy hatalmas libikóka, szitén körülbelül 320 méterrel Vegas felett, egyik felével a torony peremén kívül. Az utasok egy 4x2 személyes kocsiban foglalnak helyet a a mérleghinta lenti felében. Ahogy a hatalmas kar átbillen a kocsi megindul a torony peremén túlnyúló vége irányába, ahol természetesen hiányzik az ütközőbak. Valahogy így (+ videó itt: X-Scream)
A Big-Shot pedig a torony tetejére épített több mint 50 méter magas 16 személyes katapult. Az utasokat 75 km/h sebeséggel kb. 4G-s gyorsulással lövik ki Vegas fölé, majd lefelé zuhanva negatív G-k dolgozzák meg az ebédet a gyomorban. Videó: BigShot Illetve korábban itt volt majd 2005 decemberében bezárt a világ legmagasabb hullámvasútja a High Roller. Ezt már sajnos nem láthattuk, pedig arra biztos felültünk volna:)
Gízai piramisok, new yorki szabadságszobor, Eiffel torony, velencei gondolások mindez egy helyen all-in bekiabálásokkal fűszerezve, igen ez Las Vegas! A szórakoztatóipar fellegvára, a bűnös város. 100 évvel ezelőtt egy kiégett sivatag az élet minden jele nélkül, mára az USA 26. legnépesebb városa. A rengeteg neonnak köszönhetően az űrből a letekintve a Föld legfényesebb metropolisza.
És amiért nekünk is érdekes: itt tartják minden év első napjaiban a világ legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállítását aCES-t, a gadgetek Mekkáját, ahova minden kütyürajongónak életben legalább egyszer el kell zarándokolnia. Mi már több éve tervezzük, úgy néz ki idén sikerült. Már 2 hónapja megérkezett a hivatalos, hologrammos meghívó, visszaigazoló papír mail és badge, a vízum kötelezettséget is eltörölték, a repjegyet is már november óta szorongatjuk, de eddig nem mertük elkiabálni. Most viszont itt vagyunk Las Vegasban, becsekkolva a szállodába. Megérkeztünk.
A CES 2009 hivatalosan jan.8-11 között zajlik, holnap, 7-e a nulladik nap, a press day, azaz az újságírok napja (és már a bloggereké is! van külön blogger lounge), illetve ma volt a -1. nap, amivel kicsit megcsúsztunk. Rengeteg embert várnak, a legtöbb hotel teltházas a 3x árak ellenére (amit a konferencia 4 napjára voltak szívesek felszorozni...). Délután a városban nem voltak sokan, de attól még lehet, hogy eltaposnak holnap reggel. Illetve majd elválik, hogy mennyire működik egy kopott digicammel és egy laptoppal az élő tudósítás vagy mennyire leszünk utólagos beszámolóra kényszerítve az esetleges zsúfoltság miatt. Szóval kb. 14-16 óra múlva élőben a CES-ről! Vizzitor does Vegas.
Utólag bevalljuk, hogy idén sem maradt el a télvégi utazás, márciusban a Zöld-Foki szigeteken jártunk. Hamarosan megint jönnek a mínuszok, szóval egy kis úticél ajánló microsite kevés szöveggel, sok fotóval, annak aki le akar lépni egy kicsit melegebb éghajlatra.
Szóval merre induljunk el, merre is találjuk a Zöld-Foki szigeteket? Az isten háta mögött. A Párizs-Dakar rally célállomásától, Szenegál partjaitól 500 km-re nyugatra, a Kanári szigetektől több mint 1500 km-re délre szóródik szét az Atlanti óceánban a szigetcsoport tizenegy nagyobb és több kisebb morzsája. Köztük a kopár és kietlen Sal, a kulturális élettől lüktető és a fővárosnak is helyet adó Santiago, a burjánzó növényzettel és vadregényes ösvényekkel borított Santo Antao vagy az fenségesen égbetörő 3000 méter magas vulkánjával tekintélyt parancsoló Fogo szigete.
Ha az európai telet magunk mögött hagyva vágunk neki az útnak, 8 óra múlva minden bizonnyal Sal nemzetközi repterén landolunk és a nagy várakozásokat kegyetlenül földbe döngölik az ott látottak, a sokra tartott első benyomás. Olyan, mintha a Marsra szálltunk volna le. Az életnek semmi jele. Nincsenek fák, növények. Nincs édesvíz a szigeten. Van viszont állandóan fújó erős, sokszor homokot magával sodró nyugati szél, mely az évszázadok alatt szinte teljesen laposra csiszolta a szigetet és a minimális nedvességből előtörni próbáló faunát, növényi életet. De fel a fejjel, ne dőljünk be a háborús övezetet hangulatát sugalló reptérnek. Ha az alig 20 km-re fekvő Santa Maria-ig kibírjuk nem fogunk csalódni.
A 8 kilométer hosszú sok helyen több száz méter széles fehérhomokos tengerpart közepén fejlődött ki a sziget egyik leghangulatosabb kisvárosa Santa Maria, mely a déli forróságban leginkább egy kihalt vadnyugati városkára hasonlít párhuzamos utcácskáival és földszintes házaival. A part felé eső első három utcában bárok, üzletek, majd a szem elől elbújtatott betonbunkeres szegénynegyed. És sajnos ők vannak többen, sokkal többen. Ne feledjük Afrikában vagyunk. Estefelé, ahogy hűvösödik egyre többen ülnek ki az utcákra és a főtérre, azaz városka egyetlen terére. Mintha semmi dolguk nem lenne. Az itt élő emberek barátságosak, mosolyognak, vendégszeretők és már idegesítően nyugodtak. No stress! Hirdetik mindenütt.
A város legfontosabb közéleti pontja (nem nem a kocsma) a nagy móló, ahova a hajnalban kihajózott halászok délelőtt érnek vissza a zsákmánnyal. Nem ritka a 1,5-2 méter hosszú 75-100 kilós Blue Marlin vagy tonhal, de sokszor horogra akad egy-egy tigriscápa vagy repülő hal is. A kisváros mellett gombamód szaporodnak a szállodák, de szigetet szerencsére még nem érte el a turistainvázió. Maradt még érintetlen felfedezni való.
Sokakat a mások által hátrányként elkönyvelt állandóan fújó szél vonzza a szigetre, hiszen Santa Maria a világ egyik legkiválóbb szörfparadicsoma. A várostól nyugatra eső korábban Cápa-öbölnek (mióta átnevezték lényegesen többen látogatják) hívott partszakasz egét a kite-osok sárkányai színesítik be, míg a strandtól keletre elnyúló partot a windszörfösök birtokolják. A 2-5 méteres könyörtelen, embert próbáló hullámok által folyamatosan ostromolt partszakaszt a PWA is jegyzi, olyannyira, hogy tavaly itt rendezték meg a windszörf világkupát.
Akiben megvan a kellő kalandvágy, ne féljen nekivágni az óceánban 200 kilométeres körzetben szétszórt sziget többi tagjának felfedezésének sem. 10-12 órát hánykódhatunk a hatalmas hullámokon egy rozoga bárkán vagy kényelemesebb utat választva kisrepülővel 60 percen belül a legtávolabbi sziget is elérhető. Az egyik legmeghatározóbb élmény lehet az egyszerűen csak Tűz-nek, portugálul Fogo-nak keresztel sziget meglátogatása, mely egyetlen, az óceán mélyéből a felhők fölé törő vulkán, melynek gyomra még jelenleg is aktív. Ennek ellenére a 1995-ben kitört több km átmérőjű vulkán kráterében kis lakott falucska és egy hotel található. Ideális szállás a pirkadatkor induló csúcsmeghódító vulkántúra előestéjére.
Vannak, akik megtehetnék mégsem mennek luxus hajóútra, mert vagy nem bírja a gyomruk (bár hullám legyen a talpán mely egy ilyen fél városnyi monstrumot behintáztat), vagy csak túl nagy hatással volt rájuk a hétvégén kikölcsönzött Titanic DVD. Többé nekik sem kell csüggedniük, mert a Török riviérán megépítették a Queen Elizabeth partavetett hotel változatát.
Az ötcsillagos, $50 millió dolláros költségvetésből felhúzott, 325 szobás luxusszálló egy masszív óceánjárót mintáz minden részletében. A Queen Elizabeth mása az Antalyai Göynük-ben a Toro hegység lábánál horgonyzott le állandóra.
A kikötőt mintázó elrendezésben a hatalmas 5-6 emeletes óceánjáró mellett több kisebb hajóra hasonlító a türkizkék feszített víztükrű medencék között "úszó" villaépületet is találunk.
A hotel az ötcsillagos szálloktól megszokott szolgáltatásokkal kényezteti vendégeit, az exkluzív török fürdő viszont igazi kuriozum.
Google map-en próbáltuk megkeresni, de úgy néz ki még nem látszik. További fotók a tovább után =>
A teljesen vízszintbe hajtható ülés, az ínyenckonyha és az LCD TV mellett a legújabb égi luxust a repülés közbeni zuhanyozás élményét kínálja az Emirates Airlines a London és Dubai között közlekedő Airbus A380-as menetrendszerinti járatán.
Egy széria turista gépen az ember háromszor meggonldolja, hogy kiállja-e a WC-ig vezető sort, ahol legjobb, ha hátrafelé tolat be, mivel a szűkös helyen megfordulni úgysem fog tudni, nemhogy kényelmesen elvégezni a dolgát. Az Emirates superjumbo-ján azonban hatalmas fürdőszoba kényezteti az első osztályon utazó 14 utast.
A kiváltságosok felfrissülése végett a gépnek extra fél tonna vizet kell cipelnie. A korlátozott vízkészlet persze egyben azt is jelenti, hogy a megfáradt bizniszmenek nem pancsikolhatnak annyit a zuhany alatt, mint otthon, mert az 5 perc után automatikusan leáll. Nagyon spártai, mint a katonaságnál vagy az adriai kikötők pénzbedobós vizesblokkjaiban. Persze urak (videó) esetében a borotválkozást vagy hölgyek (videó) esetében a sminkelést, szőrtelenítést már semmi sem sürgeti, a leszállást követő megbeszélésre történő készülődés nyugalmát legfeljebb némi turbulencia zavarhatja meg.
A luxusfürdőszoba mellett a "Private suite" vízszintesbe hajtható, masszírozó ágyai szolgálják a kényelmet, melyek egy gombnyomással működő ajtóval elzárhatóak a többi utas elől. A luxus boxban mini iroda, íróasztal, 60 centis LCD képernyő és egy mini-bar is helyet kapott:
A London-Dubai között 4737 fontért (1,4 millió Ft) kínált szolgáltatás december 1-től lesz elérhető. Bár nincs értelme összehasonlítani, mégis: egy normál Dubai-London repülőjegy oda-vissza kevesebb, mint a tizedébe kerül zuhanyzós, masszírozós, mini-baros verziónak és már mennyire kínos, ha ezért a pénzért a sampon beleszárad a hajamba, mert 5 perc után leállt a zuhany? Persze erre is van megoldás 90 milliárdárt saját A380-as, ahol én mondom meg mikor áll le a zuhany.
A vörösen izzó kietlen ausztrál sivatag majdnem mértani közepében, 1500 km-re a legközelebbi parttól, 350 km-re a legközelebbi nagyvárostól és több mint 3 órás repülőútra Sydneytől, pontosan a 131. szélességi körön (google map), pár száz méterre a híres Uluru sziklától (melyet Ayers Rock néven is említenek) terül el a Longitude 131 semmihez sem fogható ötcsillagos sátortábora.
A tetőt borító vásznon kívül nem sok köze van a sátorról alkotott képünkhöz
A Világörökség részét képező Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkba érkező tehetős turistáknak nem kell a lovuknak dőlve a földön aludniuk vagy nyereg alatt puhított húson osztozniuk, éjszakára meghúzhatják magukat a Longitude 131 tizenöt luxus sátrának valamelyikében.
Távolban az Urulu
Természetesen semmi Sziget-közeli élmény. A pazar szállás és a sátor kapcsolata nagyjából kimerül a fehér vászontetőben. Ami alatta van az a masszív ötcsillagos luxus. A sátrak kényelmét szolgálja a kötelező klíma, a mini-bar, surround Hi-Fi és a design fürdőszoba. A legjobb fícsör persze a távirányítóval felgördíthető redőny, így kora reggel az ágyból gyönyörködhetünk az Uluru mögött felkelő napban.
Belül sincs álmennyezet csak a vásznat lobogtatja a szél
A távol a civilizációtól luxus sátor életérzés természetesen nem jár olcsón. Egy két-személyes sátor egy hosszúhétvégére (3 éj) több mint 5000 ausztrál dollár (700 000,- Ft). Ebbe a szálláson felül azért belefér a teljes ellátás alkoholos italokkal, egy nemzeti park belépő egy exkluzív túrával és a reptér transzfer. Ha pedig osztálykirándulást vagy céges tréninget szeretnénk szervezi, annak is megvan a maga ára. A teljes 15 sátorból álló, 30 fő befogadású exkluzív resort bérleti díja 5 éjszakára 164 000 ausztrál dollár (22,9 millió Ft).
Ha csak 1 hétre megyünk, akkor is nehéz ügyesen bepakolni, az ember szereti vinni a fél házat. Mi lesz ha hidegre fordul, ha jön az eső, meg kell ugye a búvárszemüveg, az uszony, meg a pipa, a fényképezőgépet se hagyjuk már otthon, hátha nem lesz hajszárító, gyereknek egy halom játék, cserecipők és máris átléptük a repülőn megengedett súlyhatárt.
Persze a csomagokat nem csak a repülőnek kell cipelnie, hanem saját magunknak is meg kell küzdenünk az irdatlan kofferek mozgatásával a reptér folyosóin, taxiba be, taxiból ki, ami még egy kerekes szerkezet esetén is emberpróbáló feladat lehet.
A brit Live Luggage még egy kicsit könnyít a helyzeten, bőröndjei motorrásegítéssel érkeznek. Mindkét nagyméretű kerékben egy-egy 12v-os NiMH aksival meghajtott motor lapul, melyek hatására egy 40 kilós bőrönd mozgatása 4 kilós gyerekjátéknak érződik a gyártó állítása szerint. Sőt a speciális, állítható fogantyú egy terhelésérzékelővel is rendelkezik, így automatikusan, szinte észrevétlenül lép működésbe. A bőrönd biztonsági megoldásinak köszönhetően ésszerű eszközökkel felnyithatatlan. Egy aksi feltöltéssel körülbelül 3 km-en keresztül követ hűségesen az önjáró koffer $1,300-ért (215 000,- Ft).
