sufni tunning - Szigorú házibarkács. Garázsban életrehívott szerkezetek. Pihentagyú rengeteg szabadidővel rendelkező szakemberek. Modding. Egyedi számítógép házak.
A berlini VR/URBAN mediagroup valami egészen meglepő cuccal bolygatta meg a nyári kütyüállóvizet. Digitális csúzlit alkottak, mellyel SMS üzeneteket lőhetünk fel házak falára. Mi vaaan?
A Cimatron 8-as CAD szoftverrel megtervezett és igazi fából kiesztergált csúzli üreges belsejét megtömték némi technológiával. Került bele egy Arduino lapka, a vezérléshez, egy keypad az SMS íráshoz, egy mobil kijelzője szintén az SMS íráshoz, egy lézeres irányzék, egy rádió adóvevő és egy kis aksi.
Bepötyögöd az SMS-t, csúzli megfeszít, céloz, lő, majd a nagy színes digitális paca az üzenettel szétterül a szembe ház falán (valóban oda ahova céloztunk). A csúzli egy nagyteljesítményű, az épületet bevetítő projektorral kommunikál, így repülnek fel az SMS-ek a falra.
A digitális csúzli nem csak tervezőasztalon vagy photoshopban létező agyszülemény, hanem teljes funkcionalitású, igényesen kivitelezett prototípus. Persze ne várjunk arra, hogy hamarosan megjelenik a polcokon és az emberek a farzsebükben kilógó digicsúzlival mászkálnának a városban, hiszen az adott falfelület bevetítésére is szükség van, azonban különböző rendezvényeken, fesztiválokon egyre többet találkozhatunk majd az eszközzel.
Részletes projekt bemutatás és hogyan készült infó itt: VR/URBAN Akcióvideó pedig a tovább után! (tovább)
Chematox, Off, illatgyertya, elektromos párologtató, fokhagymával bedörzsölt felsőtest, semmi sem használ a szúnyogok ellen? Johannes-Vogl csináld magad lángszórója még ad némi reményt a vérszívók elleni harcba, sőt akár nagyobb testű, két lábon járó betolakodók ellen is véd, ha az ágy alatt tartjuk.
Hozzávalók: Taft hajspray, de valami durvább régi fajta klasszikus WC spray is megteszi (fenyő illat előnyben), kell még hozzá egy fél bringakormány és patkófék, öngyújtó, gumipántok és pár apró kiegészítő. Éjszaka ha megindul a jól ismert egyre hangosodó zúgás, a lámpa felkapcsolása nélkül, vagy az ágyban felülés nélkül, vadnyugati reflexekkel benyúlunk az ágy alá és megeresztjük a méteres lángcsóvát a hang irányába. A hatás garantált és még vérnyomok sem maradnak a falon. Tapasztaltabb szakemberek malacperzselővel is próbálkozhatnak.
A munka és a magánélet szétválasztása nem könnyű feladat, hacsak nem valami internet-, telefon- és térerő-mentes 8-16:30h helyen toljunk, ahonnét legkésőbb 5-kor hazazavarnak és a munkát, annak jellegéből adódóan esélyünk sincs hazavinni. A másik véglet, pedig, amikor ébredés után a reggeli WC-re menést beelőzi az emailek csekkolása, a billentyűzetbe morzsázott reggeli felénél pedig már több sürgős mail megválaszolásán túl vagyunk, mint korty kávén, miközben a munkahelyen facebookozunk vagy az esti buli szervezzük a haverokkal. Esetleg kapunk egy hívást, hogy ma nekünk kell menni a gyerkőcért az oviba és egyébként is mért nem vagyunk már otthon.
Dean McNamee és Filippo Cuttica a koppenhágai egyetem interakció és design szakos hallgatói ezt a mindennapjaink hatékonyságénak gátat szabó jelenséget próbálják némileg menedzselni és vizuálisan megfoghatóvá tenni. A munka – magánélet – haverok hármas egy-egy kategóriájába becsorgó emaileket monitorozza és a beérkező emailek mennyiségével egyező színes folyadékot csepegtet a kémcsövekbe. Ha este 6-kor elzárjuk a munka csapot, akkor a filter a munkamaileket visszatartja, miközben az egyre növekvő vízoszlop magassága jelzi a beérkezett munkával kapcsolatos emailek számát. Ha reggel 9-kor megnyitjuk a folyadék átfolyik és hasonló sebességgel becsorognak a 18-9h között munkaügyben érkezett emailek az inboxunkba.
Ugyanígy munkaközben takarékra állíthatjuk a haveroktól beömlő vicces videókat, aztán este hazamenetel előtt megnyithatjuk a hülyeségcsapot, hadd dőljön. Természetesen a csapoknak nem csak 0 és 1-es állása van, hanem munkamennyiség és hangulatunk függvényében állíthatjuk be azokat. Nyilván nem kell hatalmas csövekkel és színes folyadékokkal bohóckodni, megvannak a feladatra a megfelelő szoftveres megoldások és van az az önfegyelemnek nevezett valami, de erre a projektre nem is így kell tekinteni, hanem mint művészi alkotásra, teccikérteni. Videó a tovább után!
Ma már mindenből rendeznek világbajnokságot. Kő-papír-ollóból is. 10 000 dolláros fődíjjal, minden évben. Állítólag, mint minden agyjátékban mi magyarok is jók vagyunk. Hogyan edz egy vérbeli KPO játékos? Páratlan hétköznapokon az ollót, páros napokon a követ gyakorolja, a hétvége pedig a papíré? Nem egészen. Az egész emberismereten, befolyásoláson és azon alapul, hogy az emberek nem jó véletlenszám-generátorok. A kő, papír ollót általában párban játsszák, de ha már nincs igazi ellenfél, akkor csak a kő, papír, olló kesztyű marad az egyetlen, kihívás, gyakorlási lehetőség.
Steve Hoefer kitalálta és megépítette. Került bele gyorsulásérzékelő, ujjhajlítás figyelő, kis kijelző, áramkörök, ellenállások, sőt egy kis hangszórón még hangokat is ad. A kesztyű mindemellett megjegyzi és rögzíti a szetteket, tanul belőlük, majd jól felhasználja ellenünk. Piros és zöld ledek jelzik ki nyerte a kört. A kesztyű által generált „lépések” pedig a kis kijelzőn láthatóak. Fotókkal illusztrált részletes elkészítési útmutató, kapcsolási rajzokkal itt: Grathio.com Videó pedig a tovább után és végül egy kő-papír-olló világbajnokság promó!
Igaz, hogy van egy-két elvetemült taxis, de általánosságban nem rossz a helyzet, ha az egyetlen alapszabályt betartjuk: utcán nem szállunk be jelöletlen vagy valami egzotikus logóval ellátott taxiba, hanem minden esetben telefonon rendeljük az autót kedvenc szolgáltatónktól és nagyívben elkerüljük a buherált órával a zsebünkre utazó mezitlábas taxismaffiát. Indiában, Thaiföldön, ahol az egyik legjobb közlekedési eszköz a Tuk-Tuk a fogyasztóvédelem által bemért, hitelesített, plombázott órára ne számítsunk. Ha van, az is azt számolja csak, hogy hányszor fordult a kerék. Lehet, hogy akkor járunk jobban, ha az óra nem is megy, hanem előre alkudjuk ki az árat. Bár az ottani árszínvonalon, ha durván becsapnak, akkor is olcsóbban utazunk, mint itthon bármelyik társasággal.
Siddharth Vanchinathan indiai dizájner megpróbálkozik a lehetetlennel és a kiszolgált villanyórákból és egyéb sufni tuning megoldásokból összehekkelt mérőórákat szeretné uniformizálni egy abszolút hi-tech a kor követelményeinek, mind a technológiai, mind design szempontból megfelelő kütyüvel.
GPS és stopper lapul benne, így precízen méri a megtett távon és eltelt perceket. A GPS infók alapjánszöveges kiírja melyik utcában hasítunk éppen és természetesen az összeg is látszik, jó nagyban. A peremén körbelépdelő sárga szagatott vonal egy (vagy száz) helyi pénzegységet jelöl, attól függően melyik országban üzemel a kütyü.
Továbbgondolva és némileg egyszerűsítve a dolgot, inkább egy taxióraként üzemelő mobilos alkalmazásnak lenne haszna, mely elsősorban GPS-képes okostelefonokon lenne igazán hasznos. Induláskor lenullázzuk, beütjük a km és a várakozi díjat, a távolságot, perceket méri a mobil, majd érkezéskor megállítjuk a saját ellenőrző eszközünket és összehasonlítjuk a taxiórán látható Ft összeggel. Remek vitákra kínál alkalmat.
Illetve bepattinthatjuk saját autónkba is, ha van hozzá arcunk, akkor ismerősök fuvarozáséért is kérhetünk pénzt, de legalábbis megmutathatjuk mennyi lett volna az út taxival.
Poll: Ha taxi, akkor melyik társasággal utazol szívesen? Durva taxis sztorik jöhetnek kommentbe.
Nem, nem egy prostitúcióra kényszerített rendszergazdáról lesz szó, hanem egy hardcore művészi alkotásról. Egy internetre kötött akril kockáról. Deceive and Slaughter!
Egy műtárgy általában jó befektetés. Így gondolta a posztmodern éra egyik legellentmondásosabb filozófusa is, a pár éve elhunyt Jean Baudrillard is a mű egyik ihletője. A másik múzsa minimalista irányzatot képviselő Robert Morris„Box with the Sound of its Own Making” alkotása volt. És hogy mi született ebből?
Az alkotás egy fekete akril doboz formájában öltött testet, mely egy Ethernet kábellel (ráadásul nem is Wi-Fi-n) csatlakozik az internetre. Némi áramkörrel, szoftverrel és mesterséges intelligenciával is felvértezte alkotója. A csalogató „Deceive and Slaughter” névre keresztelt kocka így minden 10 percben ellenőrzi, hogy él-e még eBay-en az önnönmagát áruló aukció. Amennyiben nem úgy automatikusan újat indít el azzal az árral, amivel utolsó tulajdonosa megvette. Eddig követhető?
A szerződéses feltételekben szerepel, hogy az új tulajdonosnak le kell csengetnie a lecsapott összeget, haza kell vinni és rá kell dugnia az internetre, hogy a doboz tovább árulhassa magát és ha valaki ismét lecsapja az adott összegen meg kell tőle válnia.
A kockába az alkotó „művész” Caleb Larsen lehelt lelket, mely ezt követően ezer dolláros (190e Ft) induló áron kezdte el magát árulni pár napja. Első körben $2500-ért kelt el, majd ennyivel indult a második kör, mely most már $4250-nál tart (809 000,- Ft).
Érdekes kísérlet. A műtárgy valóban jó befektetés. Egy festmény vagy ékszer általában hosszú éveket tölt tulajdonosánál mielőtt tovább vándorolna egy magasabb összegért. Jelen kísérletben azonban ez a körforgás olyan mesterséges akceletárokkal lett sokszorosára gyorsítva, mint az interneten cunamiként végigsöprő viral ereje, kombinálva a modern kor aukciós interfészével, ahol még gyorsabban fel lehet srófolni az árakat. Jelenleg hatalmas a kereslet a kockára, aki időbe beszáll és sikeresen nyer egy aukciót több ezer dollárt kaszálhat, de aztán mi van, ha valakinél ottragad a doboz egy eladhatatlan milliós áron? Gyors meggazdagodás? Pilótajáték? Vagy csak egy kis promó az egyébként ingyenesen letölthető „The Value of Nothing” könyvnek? Ha nem felejtjük majd pár hónap múlva ránézünk hogy áll a dolog. Az aukció aktuális állása itt követhető: Deceive and Slaughter
A családok nagy része vízkereszt után kezd el megszabadulni a kiszolgált fenyőktől (már aki nem földlabdás, ültetett kölcsönzős verziót szerzett be), így az FKF már megkezdte a fák begyűjtését. Csak Budapesten évetne 5 - 600 ezer fát szednek össze. Persze nagy a szórás, hogy ki meddig bírja, sokaknak még áprilisban is ott vírit a csupasz fa, alatta a tűlevélszőnyeggel.
Apropó szórás. A klasszikus módszer ugye a tizedikről ledobás, esetleg a fentfelejtett csúcsdísszel együtt beszorulás a liftbe, vagy egyszerűen csak felgyújtás a nappali közepén. Alternatív módszerként ledobás helyett pedig kilőhetjük. Földkörüli pályára állíthatjuk.
Nézzük a hozzávalókat: 32 db SD D-12-0-ás rakéta, egy aksi, némi vezeték és azért jó ha van egy porraloltó is kéznél. Videó a tovább után!
A robotok már nem csak agyatlanul lépkednek, gurulnak, esetleg táncolnak, hanem egész összetett, akrobatikus mozgásokra is képesek már. Szó szerint.
A japán Hinamitetu a robotika megszállotja és maga is szívesen épít robotokat otthon az alagsorban. Nem is akármilyeneket. Legfrissebb fejlesztése nem kevesebbre vállalkozik, mint, hogy meghódítsa az eddig csak hús-vér tornászok által uralt terepet, a gyűrűt, nyújtót, a korlátot, a lovat. A negyedik generéciós robot remekül lendületbe hozza és balanszírozza alu-plasztik testét a nyújtón és már a 2052-es olimpiáról álmodozik, igaz a gyakorlat befejezése a földreérés még hagy némi kívánnivalót maga után. Videó a tovább után!
Év vége felé a cégek többsége igyekszik kiemelt ügyfeleinek kedveskedni valamivel, ha mással nem is legalább egy karácsonyi üdvözlőlappal vagy valami közös attrakcióval megemlékezni. Az ügynökségeknek még inkább fel van adva a labda, hiszen a karácsonyi produkció legalább akkora kreatív megmérettetés, mint bármelyik évközi kampány kiagyalása.
A brit Lost Boys International képeslap helyett a közös interaktív élményt választotta. Az ügynökség éppen frissítette mobiltelefon flottáját, a régieknek pedig a kuka helyett jobb helyet találtak. A karácsonyi projekt keretében az 50 db leharcolt mobilt egy csarnokban, egy 6 méter átmérőjű körben, csillárszerűen felaggatták. A "behangolt" és orgonába kötött telefonokat egy számítógép vezérli, melynek az LBi websitejára kivezetett virtuális klaviatúráján bárki lejátszhatja a Jingle Bells-t, miközben webkamerán élőben követheti a történéseket. Videó a tovább után!
Narancsillat, fahéjillat, dió, mogyoró, sajtok, kint meg dúlnak a mínuszok, karácsonykor minden adott, hogy a házon belüli egérpopuláció duplájára nőjön és némi kockázatot vállalva a lakás forgalmasabb helyeire is kimerészkedjenek némi ünnepi falat reményében. Talán még elég messze van a szeretet ünnepe, ahhoz, hogy büntetlenül bemutathassuk a tökéletes gyilkológépet, aztán megígérjük, hogy az utolsó napokban semmi erőszak, már csak LCD kijelzős karácsonyfadíszt és lapraszerelt karácsonyfákat mutogatunk.
Jake Easton a telovation.com újságírója és ügyvezetője, aki amúgy jámbor ember hírében áll, megalkotta az egerek elleni tökéletes fegyvert. Az infrás mozgásérzékelővel és sűrített levegővel működő könyörtelen design egérfogót. A masszív 6 mm vastag szálcsiszolt alumínium burkolat mögött akár egy külső winyó is lapulhatna, azonban nem egy USB kanóc lóg ki a végéből és az "élesítve" zöld, illetve a "tűz" piros LED fénye is sokat sejtet, nem beszélve a 60 PSI-ig, azaz kb. 4 bar-ig skálázott mérőműszerről.
A sűrített levegővel működő csapda 4 barig húzható, de ennek 2/3-ra állítva is közel 45 kg/450N-os erővel súlyt le a gyilkos pöröly, így élesítés után jobban tesszük, ha nem piszkáljuk a csalinak bekészített sajtdarabot.
A cucc ha kell kétgombos görgős és infrás egerekkel is elbánik. Igaz ilyenkor jobban tesszük, ha sajt helyett egy kattintásra ingerlő ikont vagy bannert helyezünk a fémtálcára.
Belül is figyeltek a részletekre.
Aki pedig bírja gyomorral a tovább után végignézheti egy ártatlan plüssegér és a pneumatikus gyilkológép találkozását. Kizárólag 18 éven felülieknek. Videó a tovább után!
A halloween, mely valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain bulijából ered az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe.
Elengedhetetlen kelléke a töklámpás, a sikoly álarc, a véres köppeny és láncfűrészes gyilkosnak öltözött alsótagozatosok. Aki töklámpás helyett valami elborultabb halloweeni hobby projektbe szeretné vágni a fejszéjét, vagyis hentesbárdját, annak álljon itt a tovább után egy videótutorial a MAKE magazin szerkesztőitől.
Legfontosabb étkezés kétségtelenül a reggeli. A népi bölcsesség is úgy tartja, hogy reggelizz úgy, mint a király, ebédelj úgy, mint a polgár, és vacsorázz úgy, mint a koldus! Persze épp fordítva szokott elsülni. Ha nem marad el a reggeli, akkor autóban egy túrórudi, ebédre akár már egy leves is a főfogás elé, aztán lefekvés előtt a masszív 3+1 fogásos magyaros zsírvacsora, bőségtál, fitnesspacallal megbolondítva, meg az elengedhetetlen sör, energiában és koleszterinben gazdag mélyütés a Norbi féle updatenek. Na de vissza a reggelihez....
Legtöbbször a reggeli kapkodás miatt marad ki vagy mert előző este nem gondoskodtunk róla és hajnalban már nincs idő leugrani a boltba. Milyen jó lenne, ha a második szundigomb nyomgatásból felébredve, majd a konyhába kitámolyogva ott figyelne a komplett, kész reggeli a terülj-terülj asztalon? Kávéfőzőben már régóta létezik ilyen, mely este jól beidőzítve 7:15-kor kávéillattal ébreszt, csak fel kell szippantani az indító löketet. De nekünk a kávé nem elég! Tojásrántottát, dzsemmes kenyeret, sajtot, frissen facsart narancs juice-t, piritóst és gőzőlgő teát akarunk és legfeljebb egy gombnyomásnyi energiát vagyunk képesek kifejteni a cél érdekében.
A japán Yuri Suzuki és Masa Kimura nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy hét alatt, a közönség bevonásával egy szabadon látogatható performance keretében elkészítsék a Rube Goldberg mintára működő, egy gombnyomásra láncrelcióban komplett reggelit a tálcára prezentáló gépet a holland Platform21 designműhely berkein belül.
Nincs haszontalan cucc. Jöhet minden! Távirányítós autó, dekopír fűrész, IKEA-s lámpa alkatrész, villanyrezsó, nagymama teskannája, fogaskerekek, zsinegek. Hajrá.
A projekt múlt héten startolt el. Azóta már elkészült a kávéfőző, a teafilter mártogató automatika és sok más furfang. A japán dizájnerpárosnak még 2-3 napja maradt, hogy valóra váltsa a papíron megálmodott reggelikészítő automatát.
A performansz minden nap 12-20 óra között látogatható, a délután 5 órás teaidőben pedig Happy Hour keretében ingyen reggelit kínálnak a látogatóknak, ha valakinek reggel kimaradt volna.
Hamburgert 156 lépésben összerakó gépet már láttunk, de ez sem lesz egyszerűbb menet, de remélem szombaton már egy YouTube videó keretében, működés közben is bemutatható lesz az elkészült masina. Addig is a tovább után a Platform21 közönséginterakcióra hivogató promovideója, melyben már visít a kenyérvágó, forr a víz és magától terül a lekvár a kenyéren.
Ha taxi, akkor melyik társasággal utazol szívesen? Durva taxis sztorik jöhetnek kommentbe.
