Kézbevehetjük, megforgathatjuk, áramoltathatjuk az energiákat, füstöt fújva, lelazulva belenézhetünk a jövőbe mégsem fogunk látni. A múltba viszont annál inkább. Persze semmi jóslás és szellemidézés, pusztán száraz technológia.
A CubeBrowser egy olyan kocka, melynek mind a 6 oldala egy kijelző és Flickr-ből vagy hasonló online fotómegosztókról szippantja le a képéket. Érdekessége a navigáció. Klaviatúra, gombok, egér nélkül a kockát forgatva böngészhetünk szabadon a fotók között, ami egy érdekes módja a hatalmas adatbázis felfedezésének.
Jobbra-balra forgatva a galériában lévő fotók között lépegethetünk, míg fel-le forgatva a tag felhőben böngészgetve válthatunk témát és kezdhetünk el egy teljesen más elágazáson keresztül folytatni a felfedezést.
A keret és ki/bemenetek nélküli csupa kijelző határolta kocka egyelőre csak koncepció, de a fejlesztők már elkészítették a CubeBrowser már használható, kézzelfogható, de az ambiciózus tervektől látványban még egyelőre erősen elmaradó prototípust.
A CubeBrowser a német audiovízió szakos Ludwig Zeller, Andreas Muxel és Charlotte Krauß közös diplomamunkája.
Eszement ötlet a közlekedési dugók feloldására, a sugárutak forgalomátengedésének maximalizására. Elsőre az ember azt mondja tuti egy jól felépített hoax, de egyrészt az ötlet Kínából származik, másrészt állítólag már fektetik is a síneket, harmadrészt gazdasági oldalról közelítve van némi racionalitása (egyébként nagyon nincs). Hogyan lehet felgyorsítani a tömegközlekedést? A még több busz koncepció egy határon túl ugyanúgy dugót okoz, lassítja a forgalmat és szennyezi a levegőt. A metróépítés lassú és költséges (és tényleg). De itt egy elsőre nagyon beteg ötlet, ami azonban lényegesen olcsóbb és zöldebb. Először májusban a 13. Pekingi Nemzetközi Hi-tech Expon mutatták be. Az ötlet a Shenzhen Hashi Future Parking Equipment csoport fejéből pattant ki. Miről is van szó?
Az eszköz leginkább egy HÉV-re, metróra hasonlít, mely 6 méter széles, 4,5 méter magas és az út felett terpeszkedik. A sínpályán haladó jármű hasa alatt el tudnak haladni a max. 2 méter magas autók, járművek, vagy az Express Coach tud elhúzni 60 km/h sebességgel a dugóban rekedt autók felett. Egy szerelvény 1200-1400 utast tud szállítani, megépítése pedig alig 10%-a a metróénak, ha egy 40 km hálózathosszt veszünk alapul.
Nyilván építhetnének monorailt is, ami szintén az autók felett halad és nem sok teret vesz el, de gondolom az oszlopokra emelt pálya szintén költségesebb. Ami durva az a kivitelezési sebesség, bár a tanulmányban bechmarkként felhozott metróépítési sebesség még komolyabb: „egy év alatt 40 km 3D Express Coach nyomvonal is könnyen megépíthető, míg 40km metró alagút építéséhez akár 3 évre is szükség lehet” (wtf?).
A meghajtás is érdekes. Az elektromos motorok energiaszükségletének 30%-át a tetején lévő napelemek biztosítják, míg a maradékot az állomásokon szippantja fel. Azaz nincs folyamatos áramszedő, hanem, amíg (30-60 mp) áll egy állomáson, addig tölt.
A környező forgalmat, 2 méternél magasabb járműveket radar figyeli és ha túl közel kerülnek riaszt. Ugyanez a helyzet a busz alatt átmenő forgalommal. Baleset esetén az ajtók kicsapódnak az utasok pedig a repülőgépekről ismert automatikusan felfújódó csúszdák segítségével hagyhatják el a felső szintet.
Minden bizonnyal a busz alatt haladó autósoknak a legparább a helyzet, főleg a sebesség/érzet megítélésben. Hiszen ez olyan, mintha egy alagútban mennének, ahol az alagút 60-nal megy, ők 45-tel, mintha 15-tel tolatnának, miközben nagyon is mennek előre. Kíváncsian várjuk az első 40 km-t. Koncepció videó a tovább után!
Ha nagy a baj vagy nehezen megközelíthető a helyszín, akkor autó helyett mentőhelikopter érkezik. A sürgősségi ellátásban, a mentésben jelenleg 15 perc az a nemzetközileg elfogadott standard, amin belül az elkezdett beavatkozás, újraélesztés esetén még jó eredményre, sikerre, jó túlélési esélyekre számíthatunk. Ezt egyes országokban (pl. az Egyesült Királyságban) már levitték 8 percre.
A magyar légimentés 5 viszonylag új és az EU-s előírásoknak mindenben megfelelő, illetve 3 régebbi nagyjavításon átesett helikopterrel 2007 óta képes arra, hogy Magyarország területét 7 állandó bázisról a lehető legnagyobb mértékben lefedje, lehetővé téve ezzel a lakosság csaknem egészének 15 percen belüli helikopteres mentéshez való hozzáférését, ezzel biztosítva az esélyegyenlőséget.
De hogyan látja Leong Huang Zi kínai jáműdizájner a XXII.sz. mentőhelikopterét? Leong jövőképe egy a mostaninál sokkal békésebb, megértőbb világot mutat, melyben a Föld országai sokkal szorosabb együttműködésben élnek. Ami a közlekedést illeti száz év múlva sem számít polgári űrhajózásra vagy teleportokra. A technológiát tekintve modern eszközöket szeretne, de megjelenésében némi retro elemekkel megfűszerezett repülő szerkezetekre vágyik.
Legújabb koncepciója az ARC (Aerial Rescue Chopper) egy multifunkciós felderítő- illetve mentőhelikopter, mely nehéz terepen, körülményesen megközelíthető helyszínekkel is nagy biztonsággal tud manőverezni, leszállni.
A nagyon komoly vonalvezetés, fehér, króm, áttetsző plexi elemek mellett számos technológia újítást is rejt, mint például az egyedi, dupla hajtómű. Érdekes még a teljesen áttetsző felső rotor és a szintén víztiszta front kabin, melyben az első és másodpilóta egymás felett foglal helyet. Mellettük, mint egy agresszív rovar szemei figyelnek a hatalmas hajtóművek. A farok rotort helyettesítő, dönthető hajtóművek pedig a le- és felszállásban, valamint a precíz manővereknél segítenek.
Nem, ez nem a Samsung vagy a Panasonic következő 3D-TV-variációja, Petr Kubik cseh designer ugyanis még csak koncepció szintjén foglalkozik a 3D-s mobiltelefonnal. Annyi azonban már biztosnak tűnik, hogy az LG számára fogja kifejleszteni az egyelőre „3D Mobile Phone” néven futó modellt.
66x133x14 mm-es mérete még viszonylag semmi különöset nem takar, ha viszont hozzátesszük, hogy az érintőképernyős kijelzője szétnyitható lesz 177x104 mm-esre, akkor már mindjárt más a leányzó fekvése.
Napelemekkel tűzdelik tele a hátulját, hogy akár folyamatosan lehessen tölteni, sőt ki is lehet támasztani, ha már kellőképpen elfáradt a kezünk. A különböző 3D-alkalmazások ikonjait és ábráit interaktív stylus-sal lehet majd kezelni, és 3D-szemüveg is járna majd hozzá. Háromdimenziós fotók és videók megjelenítésére lenne alkalmas, térhatású böngészést és sms-ezést is tudna, sőt a beszélgetőparnerünk szó szerint az arcunkba mászna a videó-telefonálás közben.
Az autóban lévő GPS-es navigációs kütyük sok mindenkinek megkönnyítik manapság az autózást, viszont az az egyik legidegesítőbb bennük, hogy állandóan elvonja a figyelmet az útról az a fránya kis képernyő. A Springteq egy érdekes Head-up Display-koncepcióval (HUD) állt elő, és olyan navigációs rendszert dob a piacra, ami a kijelzőjét rögtön a szélvédőre vetíti ki, így nem kell állandóan más irányba nézelődnie a sofőrnek, kivéve ha ismerkedési célzattal más sofőröket szeretne stírölni.
A Springteq WeGo HUD GPS Navigator körülbelül 4,5 inches képátmérővel vetíti az úti infókat, 400x240 pixeles felbontásban, 500:1-es kontrasztaránnyal. Persze ez változhat annak függvényében, hogy hova rakjuk a műszerfal tetején, a gyártó szerint a vezető fejétől 1 méteres távolságban érdemes megjeleníteni a képernyőt. Egy optikai szenzornak köszönhetően a képernyő világosítása automatikusan történik, teljes mértékben figyelembe veszi a kinti fényviszonyokat.
Egy kis távirányítót is adnak majd hozzá, ami a kormányra csatolható, így a kezeléshez is kevesebb mozdulatra lesz szükség, persze attól még sebességet kell váltani. A készülék Windows CE-t futtat, 2Gb-os flash memóriája van, és SDHC slotján lesz bővíthető. Bővebb infó az árazásról és a megjelenésről az év végén várható.
Egyelőre csak koncepció-szinten létezik Ashley Legg legújabb design-munkája, az intelligens hűtőszekrény. A Smart Fridge funkciója nem merül ki a hűtés és tárolás szintjén, ennél sokkal többre lesz képes.
A hűtő ajtaja részben átlátszó, és érintőképernyős panellel van felszerelve. Miután bevásároltunk és minden kaját berámoltunk a hűtőbe, elkezdhetjük bepötyögni, hogy pontosan miket is tettünk be (a rendszer ugyanis még nem lesz annyira intelligens, hogy automatikusan felismerjen mindent).
A leltárkészítés után maga a hűtő fog recepteket ajánlani a meglévő hozzávalókból, kívánság szerint a diétás étrendre is ügyelve, és akár lépésenként segít elkészíteni a tökéletes fogásokat. Reméljük azért mindezt ki is lehet majd kapcsolni, nem biztos hogy főzés közben hiányozna az, hogy állandóan beledumáljon a hűtő a mama kedvenc lasagna-receptjébe. Arra azért kíváncsiak lennénk, mit hozna ki a Smart Fridge mondjuk pár üveg sörből, egy kis savanyúságból és több hónapos felvágottból.
A robot kiskutya (LittleDog), vagy inkább hitech szörnyeteg rengeteget fejlődött tavaly ősz óta, mióta utoljára láttuk. Gyakorlatilag minden akkori hibáját, bénázását kiküszöbölték a fejlesztői. Ha ilyen ütemben haladnak tovább, akkor ijesztő jövő elé nézünk az biztos.
A LittleDog-ot a Darpa projekt keretében a Dél Kalifornia Egyetem (USC) titkos laborjaiban fejlesztgetik korunk a látens Frankenstein mérnökök és hallgatók. A kis szörnyeteg már magabiztosan halad sziklás terepen, nem bicsaklik ki a bokája és az egyensúlyérzékével sincs gond, ha megcsúszik pillanatok alatt korrigál. Átlépi a lyukakat, gödröket és a különböző magasságú lépcsőfokokkal is megbirkózik. Minden kezdeti gyermekbetegségét kinőtte.
A legújabb verzió már tanulni is képes és egyre hatékonyabban győzi le az ismeretlen terepet. Lábait óvatosan előre téve meg tud győződni arról, hogy az adott ponton meg tud-e majd állni, ha puha, süllyed, csúszik, akkor gyorsan áthelyezi testsúlyát és új biztosabb pontot keres.
Ha a LittleDog agya és mozgáskultúrája ilyen ütemben fejlődik tovább és a sebességén is tudnak javítani, akkor lassan elkezdhetünk félni. Sőt kezdjünk el félni most, hiszen LittleDog-nak régóta létezik egy nagytesója: BigDog. A jól megtermett birodalmi lépegetőnek már a hangja is olyan, mint egy láncfűrész. Csörtet az erdőben, mint egy vaddisznó. Kerüli a fákat, tereptárgyakat, nem botlik meg egy tuskóban sem, csúszós, sáros kaptatón is jól boldogul, jégen megcsúszva is kiegyensúlyoz és talpra, száraz, sík terepen pedig 8 km/h sebességgel üget és, ami már erőszakosabb, esetleg katonai felhasználást sejtet: ha futás közben oldalról úgy rendesen oldalba rúgják, igaz megtántorodik, de nem esik. Nekünk pedig addig jó, amíg csak ugat és nem harap, és amíg nem figyelnek automata fegyverek az oldalára erősítve. BigDog videó a tovább után!
Egyelőre tervezési szakaszban van a Sony nemrég bejelentett, egyelőre név nélkül futó új HD-s cserélhető optikás videókamerája. Annyi biztos, hogy a szintén nemrég bejelentett NEX-5 és NEX-3modelleknél alkalmazott hardver-technológiát hasznosítják tovább, szóval itt is az Exmor elnevezésű APS HD CMOS-szenzorok jönnek képbe, valamint az úgynevezett „A-mount” cserélhető lencsékkel tervezik felturbózni a jelenlegi Sony Alpha DSLR kamera-optikát, illetve még némi extra beépített Konica Minolta-lencse is várható a végső prototípusnál. Az előzetes képeket elnézve elég emberesnek tűnik a csatlakoztatható optika mérete.
A design azonban még nagyban változhat, a modell várható megjelenése ugyanis 2010. őszén esedékes. Addig csak viszonylagos összehasonlítási alapunk lehet, szakértők szerint a Sony a Panasonic AG AF100 Pro típusú kézikamerájával próbálja felvenni a versenyt, amit a 6.000$-os árával (~1,2 millió Ft) nem épp az átlag földi halandók pénztárcájához szabtak. Videó a tovább után!
A legújabb divatőrületet vetíti előre Wie-Chieh Shih egy eszement kabát-fazonnal: 200 lézer-diódával pakolná tele egy színes bőrdzseki szinte teljes felületét, ami szabálytalan időközönként villogna körülöttünk össze-vissza.
Amellett, hogy este jól bevilágítanánk a környezetünket egy party-ban és mindenkit elijesztenénk magunk körül, sok értelme nincs a viseletének, sőt talán egy-két balesetet is bevonzhatunk az út mellett. Melegítőnek azonban tökéletes lenne, a 200 fémalkatrész által generált hőenergia és az extra súly garantáltan megizzaszt mindenkit.
A készítő szerint a lézerfény teljesen ártalmatlan, és semmilyen károsító hatása nem lesz, ha közelről belenéznénk, jó tudni, hogy azért még maga Bono sem mert egy ilyesmi modellt hordani egy koncertjén a kedvenc napszemüvege nélkül. Mindenesetre nem lepődnék meg, ha mondjuk Lady Gaga valami hasonlóval villogna a közeljövőben.
Az iwiw-ező akvárium, a Tweetelő mosógép vagy a cipőtalpba integrált Tweeter kliens után itt egy újabb gyöngyszem a háztartásból: már a teáskannát is bevonnák a közösségi életbe Ben Perman és Murat Multu designer-ek vadiúj ötletükkel. A koncepciójuk Twettle névre hallgat, a kanna szó angol megfelelője(kettle) és a Twitter szavak összevonásából.
A lényege az lenne, hogy a slamposan asszimmetrikus teáskannába egy wifi-s egységet is elhelyeznének, aminek segítségével a kanna tweet-elhet egyet, hogy éppen felforrt a víz, ami benne van. Azt is a világgá kürtöli, hogy egy hét alatt hányszor teáztunk vagy kávéztunk, és ezalatt hány liter vizet és mennyi kJ energiát fogyasztottunk el. Bár nem lenne rossz dolog statisztikailag lebontva látni a magunkba döntött koffein-mennyiséget, az azért elgondolkodtató, hogy már olyan háztartási feladatokat is megpróbálnak bevonni az internet világába, mint a vízforralás, ami a bekapcsolástól számítva körülbelül 1 perces várakozásra kényszerít minket, eközben minek ülnénk le éppen Twitter-ezni?
Az ötletet az impozáns színválasztékon és a ferdén vágott design-on kívül muszáj lesz még valamivel felturbózni, az előzetesen belőtt 115$-os vételár (~23.000 Ft) ugyanis nem igazán forrósítja fel az érdeklődést.
Az Emotion Lab műhelyéből származik ez a legújabb őrült karóra-koncepció: a Moonwatch az idő múlását nem a szokásos óra-perc formátumban mutatja, nincs is óramutatója és digitális kijelzője, egész egyszerűen a holdciklusokat követi, legalábbis megpróbálja vizuálisan visszaadni a Hold állását, még akkor is, ha esetleg nem is látnánk, mondjuk napközben.
Illetve azért végső lehetőségként mégiscsak beállítható egy pontosabb kijelző, egy pötty és egy mutató formájában, de még ez is nehézséget okozhat egyeseknek.
Ahogy azt ugyebár megtanultuk, hogy a Cbetűre hasonlító álláskor csökkenő, míg D alakú esetén növekvőHolddal van dolgunk, a készítők talán feltételezik, hogy ezzel mindenki tisztában van és égető szüksége is van rá a rohanó hétköznapokban. Tekintve, hogy körülbelül 28 napos egy ciklus, nem tudom elképzelni senkiről, hogy elég lenne neki egy legjobb esetben is pár napos biztonsággal megállapítható időpont-becslés. Na jó, a vérfarkasoknál talán téma a jól időzíthető holdtölte, illetve egyéb 28 napos biológiai ciklusok sem elhanyagolható jelentőségűek, de ennél még egy napóra vagy egy leolvashatatlan bináris japán kvarcóra is értelmesebb választás. Lehet, hogy burkoltan egy új Twilight-mozifilmre próbálnak minket ráhangolni?
A Föld Napja közeledtével (április 22., aki nem tudná) törvényszerűen merészebbnél merészebb új öko-tervek látnak napvilágot a jövő városát illetően. Egy ilyen koncepciót dolgozott ki designerek egy csoportja, melynek lényege a minimális fogyasztású elővárosi közlekedés fejlesztése 100%-osan önfenntartó módon.
Az ugyebár már mindenkinél alap, hogy a jövő vasútja csakis egysínű, maglev jellegű kell hogy legyen. A vasúti vonalakat magasan a város fölé helyeznék, na nem azért, mert ez már Gotham City-ben is menő volt, hanem azért, hogy a magasban több napenergia érje a vonat tetejét és oldalát beborító polikarbonát napelem-réteget. Nem mellesleg ezt a réteget átlátszónaktervezik, így az utazás mellé pazar városi panoráma is társulhat. Az oszlopok tetejére szélturbinákat telepítenének, a sínt tartó futurisztikus szerkezet tehát megfelelően hasznosul.
A vonaton belüli kialakítás tekintetében is szárnyalt a tervezők fantáziája: érintőképernyős információs OLED-panelek, Wifi-elérés, fejhallgató-bemenet, speciális Corian-anyagú ülések az időtálló minőségért. Azt azért megnézném, hogy ha egyszerre mondjuk 100 ember elkezdene wifizni, zenét hallgatni és nyomkodni az infoscreen-eket ezen a vonaton, vajon a felhasznált energiamennyiséget hány perc alatt termelnék ki ezek a napelemek és szélturbinák. Bár már itt tartanánk, hogy ezen kelljen agyalni.
