Én már eléggé unom, hogy otthon a kínai minőségű elosztóim állandóan szikráznak, ha rájuk kötök valamit, bizonyára jelezni próbálják, hogy rajtuk aztán nem múlik az áramütés. A Wet Circuits elosztója azonban nemhogy szikrákat nem szór, hanem akár a rögtön a fürdőkádba is dobhatjuk – max. 2 óráig gond nélkül bírja a víz alatt. Azért még nem feküdnék be mellé a kádba teljes biztonsággal.
A design is egész pofás, a kialakításnál különösen ügyeltek a tervezők arra, hogy nedves kézzel érintve se történjen sehol semmilyen elektron-áramlás. Körülbelül 4-szer annyi ideig bírja, mint egy normál csatlakozó, mintegy 20.000 ki-be dugdosásra tehető az élettartama. Túlmelegedéstől sem kell tartani, ha egy rossz dugasz miatt véletlenül mégis 100 fok közelébe érne a hőmérséklete, akkor egy kapcsoló gyorsan rövidre zárja a témát. 35 $-ért már beszerezhető, de egyelőre csak az amerikai szabványú 125 V-os csatlakozós változatban kapható. Egy jó kis videó is van róla, a tovább után.
Mi a top 3-5-10 dolog, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? – hangzik a jól ismert kérdés. Gyufa, olvasnivaló, tülélő plüssmackó, hogyan építsünk csónakot kézikönyv, sátor, műholdas telefon, kurblis mobiltöltő, napló, toll, cigi, csoki, szúnyogírtó, kötél, kés? Itt egy újabb ötlet, amit ugyan méreténél fogva nem lesz könnyű elcsomagolni, de jól jöhet, ha a tengerbe pottyant a jelzőrakéta.
Ahelyett, hogy félholtan olvashatatlan betűket karcolnánk a homokba egy bottal, sokkal elegánsabb, ha egy sztenderd fonttal, mondjuk egy talpas Times New Romannal a part homokjába nyomtatjuk az előre megfogalmazott és jól elkészített SEGÍTSÉG! üzenetet vagy annak angol/nemzetközi megfelelőjét, hacsak nem a Lupa szigeten futottunk zátonyra. A homokprinter nem más, mint egy emberméretű mókuskerék, melyben taposva, azt előregörgetve könnyen elhelyezhető a parton a kívánt üzenet.
A szerkezet egy spanyol dizájncsapat a Zanadesign műhelyéből került ki és korántsem a hajótöröttek szűk körét célozza meg, hanem az 1812-es Spanyol alkotmányra emlékezik, melynek egy fontos pillére volt a szólás- és sajtószabadság. És ehhez csatolt vissza maga a kerék.
Valószínűleg az iPad-tulajok örülnek, mint majom a farkának, hogy egyáltalán be tudtak szerezni egyet a divatkütyüből, hiszen 80 nap alatt 3 milliót szórtak el belőle, viszik mint a cukrot. Az iPad-kiegészítők piaca is beindul lassan, lehet már kapni iPad-hez külön billentyűzetet, USB-átalakítót, kamerát és természetesen tokokat is, az iBallz (ejtsd: eyeball - napi rossz szóviccünket hallották) leginkább ez utóbbi kategóriába sorolható.
A vicces kislabdák az iPad négy sarkára helyezhetők, ezáltal a táblagép hátulja nem érintkezik a koszos asztalfelülettel. Na persze nem ez a legjobb benne, hanem tulajdonképp megvédi bármilyen ütődéstől, ha véletlenül kiejtenénk a kezünkből. Magát a képernyőt és a hátsó felületet nem védi semmi, szóval azokat nem érdemes sokat püfölni, de a fizika törvényei alapján az iPad szinte biztosan az egyik labdára érkezik először. A gumiból készült golyókat zsinór köti össze, amit ha szorosan húzunk meg, akkor a helyén tartja a négy sarkot, és szerencsére semmilyen bemeneti és kimeneti nyílást nem zavar a jelenléte. Nem utolsósorban elég játékos külsőt kölcsönözhetünk a táblának, egy sík matchbox-nak vagy modern Flinstones-járgánynak is simán beillik. Mindez 20$-ért (~4600 Ft) nem is drága kiegészítő.
Az EU a napokban engedélyezte egy új gyógyászati segédeszköz forgalomba helyezését, a P.L.E.A.S.E.-t (Painless Laser Epidermal System). A lichtensteini Pantec Biosolutions új platformja hamarosan felválthatja a kissé fájdalmas és sok pácienst pszichésen megviselő injekciós tűket.
A P.L.E.A.S.E.-nél nem alkalmaznak tűket, csakis lézersugarakat. Mielőtt berezelnénk a lézertől, fontos megjegyezni, hogy a sugarak rövid infravörös pulzusok formájában csak mikropórusokat nyitnak meg a bőrön, azon belül is csak az epidermisz rétegen, és nem mellesleg teljesen fájdalommentesen. A felnyitott hámszövetre egy gyógyszeres tapaszt helyez el a készülék, amiből a molekulák aztán elég hamar bekerülnek a keringésbe. A mikropórusok sűrűségét és méretét is lehet szabályozni, a kezeléstől függően így akár nagyobb gyógyszermolekulák is bevihetők. Az érintőképernyős kijelzőt elég egyszerű lesz kezelni, így az orvos mellett a páciens is könnyen tudja magának adagolni a szükséges dózisokat. Talán a cukorbetegek is fellélegezhetnek végre, és elfelejthetik a mindennapos szurkálásokat.
Nem tudom ki próbált már beszkennelni, majd be OCR-ezni (karakterolvasóval Word-ben szerkeszthető szöveggé alakítani) egy több száz oldalas könyvet, vagy akár csak puskagyártáshoz egy 50-60 oldalas jegyzetet egy otthoni asztali lapbeolvasó segítségével. Lassú és izzadságos munka. De azért ne sírjunk Gutenberg előtt ez kézzel történt. Egy feketeöves írnoknak is több mint egy év munkájába telt egy kézzel készült Bibliamásolat.
Na de ugorjunk egy nagyobbat az eddigi rekorder kütyühöz. Egészen idáig a Digitizing Line DL 3000 könyvszkenner tartotta a csúcsot, mely nevéhez méltóan óránként 3000 lapot volt képes feldolgozni, miközben az automatikus lapozást is megoldotta. Két baj van vele a mérete és az ára. $250,000 (48 millió Ft) és akkora, mint egy szoba.
A Tokiói Egyetem alagsorában ténykedő szakemberek Takashi Nakashima és Yoshihiro Watanabe ezt sokkal olcsóbban és kisebben megoldotta, ráadásul négyszeresen ráver az eddigi rekorderre és akár 12 000 oldalnyi karaktert is képes beszippantani egy óra alatt.
A PC-re kötött összeeszkábált fémvázon egy 500 képkocka per másodperc sebességű, 1280x1024 felbontású digicam figyel, mint pók a hálójában. A könyvet egyszerűen alátartjuk és kézben átpörgetjük. A rendszer másodpercenként 3 oldalt képes feldolgozni. Miközben szkenel arra is van ideje, hogy a lapok olvasása közben párhuzamos vonalakat vetítsen lézerrel, így a szoftver a könyv adottságai miatt görbe felületet szépen kiteríti síkba. Egyelőre csak prototípus, így várható, hogy mind a sebesség mind a felbontás tovább növekedik (hiszen az alacsony hibaszázalékú OCR-ezéshez legalább 5MP felbontásra lesz szükség), illetve a szakértő páros távlati célja a miniatürizálás, azaz egész beépíthetősége mondjuk egy mobiltelefonba. Videó a tovább után!
Az emberek még mindig szeretnek olvasni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az e-book olvasók voltak az idei Karácsony slágertermékei, igaz azok egyelőre egy tablet PC-hez hasonló formában tárgyiasultak, azonban lehet, hogy már nem sokat kell várnunk, mire hajtogatható formában is megjelennek.
A klasszikus napilapokat hivatott kiváltani az LG most bemutatott, a digitális könyvolvasókhoz hasonlóan szintén az E-Ink technológián alapuló A3-as méretű, 19 collos monitornak megfelelő, 0,3 mm vékony, 130 grammos hajlítgatható kijelzője. Teljesen élére hajtani vagy gombócba gyűrni ugyan még nem lehet, azonban bizonyos keretek között hajlítgathatjuk, lapozgathatjuk, vagy hengerbe feltekerhetjük maradandó sérülés nélkül. A folpack szerű fémfólia alapú e-papír prototípus hajlítgatás után automatikusan visszanyeri eredeti alakját, formáját.
Akinek nem elég, ha az elektronikus, folyamatosan frissülő napilapokat (hírportál) a tenyerében elférő PDA vagy tablet képernyőjén scrollozgatja, hanem ragaszkodik a klasszikus nagyformátumú, esetlenül lapozható újságformátumhoz, akkor is ha az elektronikus, nem kell már olyat sokat várnia. A kisebb 11,5 collos méretű e-újság már idén nyáron tömeggyártásba kerülhet.
A Light Blue Optics cég 2004 óta foglalkozik kivetítős eszközökkel, és abban sikerült újítaniuk, hogy ötvözték a holografikus-lézeres megjelenítést a hagyományos projektoros megoldásokkal, létrehozva ezzel egy új szabványt (HLP – holographic laser projection).
A Light Touch Pico Projector egy extra interaktív funkciót kínál a felhasználóknak: a szerkezet által kivetített, lézeres WVGA minőségű 10”-es kép bármilyen felületet képes komplett érintőképernyővé átalakítani. A beállítás szöge sem jelent akadályt, egészen közel is helyezhető a felülethez a projektor.
A kivetített képen végzett műveleteket az Adobe Flash Lite 3.1-esverziójával kezeli a Pico Projector, és mivel helyigényes a képfeldolgozás, 2 Gb flash memória jár hozzá alapból, de microSD-slottal is rendelkezik, így 32 Gb-ig bővíthető a kapacitás. Wi-fi és Bluetooth-kapcsolata lehetővé teszi más eszközök csatlakoztatását, vagy akár közvetlenül az internetre is rákapcsolható. A gyenge pontot a projektor akkuideje jelenti, 2 óránál nem nagyon bírja tovább. A sokféle felhasználhatóságot a képek is szemléltetik, boltban vagy étteremben lehet választékból egyszerűen böngészgetni, vagy egyszerűen csak vagány módon Facebook-ozni az asztalon.
Lehet, hogy az UMID mBook BZ mini netbook esetében már túllőttek a célon a készítők? Az ultrapici gépet a lehetőségekhez képest viszonylag erős erőforrásokkal pakolták tele: 512 Mb-os memória, 1,3 GHz-es Atom Z515-ös processzor, 7 órás akkuidő, 1,3 megapixeles webkamera, VGA-kimenet, beépített mikrofon, 1200 x 600-as felbontás jellemzi az mBook BZ-t.
A felhasználói élményt azonban visszaveti a rendkívül pici,4,8”-es képernyő. Nem maradt már hely a touchpad számára, így cserébe a képernyőt touchscreen-ként lehet használni. Kis mérete miatt elfér egy kis női táskában is, azonban a kezelhetősége hagy némi kívánnivalót maga után, legfőképp a billentyűzete. Egyértelműen nem felnőtt ujjakra tervezték, két kéz nem is fér el egyszerre a klaviatúrán, a space billentyűt pedig elképesztő méretűre zsugorították, elírás nélkül esély sincs gépelni rajta.
Némileg enyhít a helyzeten a Thepot Player, ami tulajdonképpen kezelhetőbbé teszi számunkra a kijelzőn megjelenő ikonokat, és könnyebben elérhetjük pl. a Bluetooth, Music, Dictionary stb. alkalmazásokat, de aki eddig se szerette az úgynevezett MID-kategóriájú pici gépeket, azok számára az mBook BZ sem hoz megváltást. Árban sem lesz olcsóbb a netbook-oknál, ugyanis 549 dollárt kérnek érte (~100.000 Ft).
Kézzelfogható 3D tárgyakat, mobiltelefon prototípust, épületmakettet vagy fürdőkacsát már évek óta nyomtathatunk, ha pénztárcánk engedi, de így 2010 elején egy még durvább előrelépés történt a 3D nyomtatás területén.
A 3D bio-printer sejteket képes háromdimenziós szerkezetekbe rendezni, mely olyan fantasztikus dolgok előreállítására képes, mint egy mesterséges fog, vagy komplex máj vagy veseszövetek. A fekete doboz mögötti működést természetesen titok övezi, de ha felfednék, akkor sem valószínű, hogy hitelesen el tudnánk magyarázni, így megelégszünk annyival, hogy a bio-printerben egy lézer-kalibrált nyomtatófej szorgoskodik, ami pedig a felhasználási területét illeti rendkívül rugalmas, gyorsan átprogramozható különböző speciális célfeladatokra.
A bio-printer promótálásáért és kutatóintézetekben való elterjesztéséért a san diego-i Organovo felel. A napokon belül sorozatgyártásba kerülő különleges hardver már januárban megjelenhet a világ vezető laboratóriumaiban.
Mindenesetre az a nagy piros gomb a bal alsó sarokban hordoz némi feszültséget. A tudat, hogy az elszabadult frankensteini szörnyek és a világvége csak az őrült professzor reflexein múlik egyáltalán nem megnyugtató.
Ha nem japán gyártmány lenne ez a napszemüveg, (kis túlzással) nem is lenne említésre méltó. Azonban ha közelebbről szemügyre vesszük, kiderül, hogy egy igazi kis harci kütyüvel van dolgunk.
A Japan Self-Defense Force napszemüveg kibírja egy közel 1 cm-es átmérőjű tárgy ütését, még ha az 170 km/h-val is száguld! Ugyan még ez is kevés egy fegyverből kilőtt lövedék ellen (hiába állítja ezt a reklámplakátja), de mindenesetre megkönnyebbülhetünk, hogy nem törik szét egyből, ha ráülünk vagy a földre ejtjük, esetleg ha valaki behúzna nekünk egyet, mindezt a TPR/TR90-es típusú keretnek köszönhetjük. Még egy fél kilónyi vasdarabot is ráejthetünk, egy karcolás sem lesz rajta. 317$ az ára (~57.000 Ft) ami nem is olyan iszonyat sok, ha szemünk védelméről van szó. Ajapán hadsereg ajánlásával. Komolyan.
Lehet-e okosabb a tollunk, mint mi magunk? A Livescribe Pulse Digital Smartpen legalábbis megpróbál az lenni: digitálisan is rögzíti mindazt, amit vele leírunk, diktafonként felveszi a közben elhangzó beszédet vagy hangot, kombinálva pedig audiót játszik le egy bizonyos szövegrészre mutatva.
A PC-re töltve a jegyzeteinket azonnal archiválni lehet, így a visszakereshetőség megoldott, sőt számológép és fordítógép funkciókkal is rendelkezik, és ha egy kis zenei kikapcsolódásra vágyunk, hangjegyeket memorizálva rögtönzött zongoraművet is komponálhatunk vele.
A legújabb fejlemény, hogy béta üzemmódban elindult a Livescribe Pulse-hoz kapcsolódó Application Store, vagyis egy szoftverbolt, amin keresztül számos olyan program tölthető le, amelyek kihasználják az okos toll tulajdonságait. 0-10$-ig tölthető le átlagosan egy-egy alkalmazás, ami többnyire harmadik féltől származik, ők a közzétett ingyenes SDK szoftverkészlettel dolgozhatnak. A szoftverek között találunk játékokat (póker, blackjack, akasztófa), zenei lejátszókat (pl. gitárhoz), illetve fejlettebb szótárprogramokat. Aki már beszerezte a 199$-os (~36.000 Ft-os) smartpen-jét, az innentől kezdhet spórolni az extra tartalmakra.
Eléggé körülményes manapság, ha valaki a régi fotóit archiválni szeretné például egy digitális képkeretben: először is kell hozzá egy szkenner, aztán a képeket a gépre kell menteni, onnan pedig USB-vel vagy SD-kártyával áttölteni a képkeretbe. A JOBO Scanviewer esetében ez a folyamat egyetlen termékben összpontosul. A ScanViewer 8 inch-es (kb. 20 cm-es), TFT LCD típusú kijelzője 800x600-as felbontásban jeleníti meg a képeket, a képkeret alján lévő beépített szkenner pedig akár 1200x1800 pixelben és 300 dpi-ben is képes szkennelni. Szabványos fotóinkat remekül kezeli, legyen az 4x5 cm-es igazolványkép vagy 10x15 cm-es fotópapír.
1 GB-os beépített memóriája tetszés szerint bővíthető, és szerencsére a legtöbb memóriakártya-típust támogatja (CF, SD, SDHC, MMC, MS, XD), USB-kimenete pedig a PC-hez csatlakoztatható. Megjelenítésben sem hagy sok kívetnivalót, 4:3-as arányban 400:1-es kontrasztaránnyal nézegethetjük benne kedvenc képeinket, akár slide-show módban is, zoom-olhatunk illetve forgathatunk, ahogy tetszik. A beépítettnaptár és óra rátehető a kijelzőre, ha már unjuk az emlékeket, és lazulásként MP3-zenék mellett MPEG-1, MPEG-2 és AVI formátumú videók is lejátszhatók rajta. Decembertől kapható 380$-ért (~68.000 Ft).
